2.Chapter

Le mentem én is,hogy meg mutassam magam.A konyhába mentem valami harapnivalóért.Épp a hűtőbe matattam majd' be estem rajta mikor valaki hozzám szólt.

-Te nyerted meg ügye?kérdezte egy pajkos hang,fejemet be vertem a hűtőbe mikor ki kaptam,hogy lássam az illetőt,aki viszont nagy nevetésbe tört ki

-Áu! nyúltam a fejemhez...Igen én!mondtam 

-Vicces vagy!mondta Luhan aranyosan

-Örülök,hogy jól szórakozol!húztam mosolyra szám

-Te miért nem jössz karaokizni?nézett rám kíváncsian

-Nem tudok,énekelni és nem vagyok a legjobb hangulatba.válaszoltam őszintén

-Na gyere!meg fogta a kezem és a nappaliba húzott.Mindenki rám kapta a tekinteté és Luhan-ra.

-Most EunJi jön!mondta mosolyogva.

-Luhan!nézetem rá 

-Na kezd.olyan volt velem mintha már ezer éve ismerne

-Ahis!fújtattam majd el vettem az egyik mikrofont a barátnőm kezéből, a zene el indult és el kezdtem énekelni már ha ezt annak lehetett hívni.Mikor vége lett vissza adtam a mikrofont és vissza mentem a konyhába.

-Nem vagytok éhesek?szóltam mindenkihez.

-De!szinte kórusban hallottam.neki álltam szendvicseket gyártani.

Lassan el készültem a harapni valóval.

-Segítek!vette el a kezemből Chen a tálcát

-Köszönöm!mosolyogtam rá

Majd az étkezőbe mentünk és enni kezdtünk,hihetetlen gyorsasággal fogytak el a szendvicsek épp,hogy egyet meg ettem.

-Éhesek lehetettek.álltam fel és vittem el a tálcákat a konyhába

-Köszönjük!mondták mint az óvodások

-Lenne egy kérdésem!állt fel Kris a helyéről.Eszméletlen ez az ember,meg fagyasztja a levegőt maga körül megdöbbentő.gondolkoztam el

-Hallgatunk!néztek rá barátnőim csillogó szemekkel,hányi tudtam volna ettől a sok nyáladzástól

-Szoba elosztás?kérdezte

-Oppa aludhatsz velem!állt fel az egyik barátnőm ujjongva

-Nem,veleeem!jött a másik már a fejemet fogtam a konyha pultra támaszkodva

-Kiábrándító ez a helyzet nem igaz?jött oda hozzám Lay

-Úgy ahogy mondod!helyeseltem

-Te melyik szobába vagy?dőlt neki a pultnak

-Az emeleten vagyok!Ők meg itt lent egy szobába vannak 3-an,mellettük van egy szabad szoba meg fönt.magyaráztam

-Akkor dugjuk be hozzájuk Krist és probléma le zárva.kuncogott

-Felőlem.nevettem el magam

-EunJi most mi olyan vicces?förmedt rám barátnőm

-Semmi!próbáltam nem nevetni.Hihetetlenül nevetséges volt ez a helyzet ami itt volt.

-Na úgy hallottam,hogy ti 3-an vagytok egy szobába és EunJi egybe egyedül,szóval...

-Én az emeleten leszek!vágott Lay szavába Kris

-Legyen,szoba társaid?kérdezte az idősebbet

-Nekem mindegy!vont vállat a szőke

-Rendben én itt lent leszek,Baozi-vel és Luhan-el,ti meg ott fent hárman!magyarázott a barna

-Legyen!bólintott Kris

-Akkor most csendes pihenő aztán este egy jó kis tűz rakás és rém történet mesélgetés.csapta össze tenyerét Tao

Így is lett mindenki el ment a szobájába,örültem,hogy egyedül lettem.Nem kell más szuszogását hallgatom és az egész ágy az  enyém volt.El nyúltam az ágyon és álomba merültem.

1.Chapter

Amint ki nyitottam szemem,már szaladtam is a gépemet bekapcsolni.Meg néztem az emailjaimat és nagy örömködésbe kezdtem.Amint meg láttam,hogy megnyertük a hosszú hétvégét az EXO-M-el.Gyorsan a telefonomért nyúltam és csoportos beszélgetést indítottam.

Fel hívtam három legjobb barátnőmet akik velem jönnek a kirándulásra.Amint el meséltem nekik nagy ujjongásba fogtak.Meg beszéltük,hogy holnap reggel 8kor az SM épülete előtt találkozunk.Mivel nem tudtunk már össze futni mivel csütörtök van.Le tettük a telefont,el kezdtem csomagolni.Egyre jobban izgatott lettem hisz imádtam a fiúkat,bár én nem az a vinnyogós rajongó vagyok mint a barátnőim.

Rettentő lassan telelt el ez a nap.Estérepersze,hogy nem jött álom a szememre...egész éljel csak forgolódtam~így meg volt reggel a hatása.Fáradtan és nyűgösen ébredtem.Rendbe szedtem magam és indultam.Hívtam egy taxit,hogy minnél előbb ott legyek.A barátnőim már ott toporzékoltak.

Vártunk még egy kicsit és az épületből egy idősebb fiú lépett ki és haladt felénk.

-Song EunJi?kérdezte

-Igen!bólintottam

-Én viszem magukat a kempinghez.mosolygott kedvesen

-Rendben!megint csak bólintottam

-És a fiúk?esett kétségbe barátnőm

-Ők később jönnek oda,na szálljatok be.mutatott a kis buszra

Be pakoltuk a csomagjainkat,majd el indultunk,1órán át csak mentünk előre majd belara és megint előre majd jobbra és megint előre.Így ment ez amíg el nem értük uti célunkat.Egy nagyon szép helyen álltunk meg,igen rég óta lakok itt de ezen a helyen még nem jártam.Egyszerűen gyönyörű volt,minden olyan természetes volt.Ki pakoltunk az autóból és sétáltunk a ház felé.

Ez inkább volt villa mint ház,be léptünk,nagyon nagy hát volt szép tágas és fényes.a nappaliból nyílt a konyha,és az mellet volt 2 szoba,az utolsó szobával szembe volt a fürdő,amint beljebb haladtunk meg láttam az emeletre vezető lépcsőt.Egyből meg céloztam azt.Az emeletre ahogy fel értem meglepetésemre majdnem ugyan az volt az el rendezés csak konyha nélkül, és a szobák is távolabb voltak egymástól.A hátsó szobába vettem az irányt,gyönyörű volt és tágas nagy ablak nézett az erdőre.A szobába volt egy hatalmas francia ágy,amin legalább öt ember el fért volna,két szekrény állt a két oldalán és egy polc kötötte össze azokat.Olyan érzésem volt mint,ha egy álom nyaralásra jöttem volna.De meg torpantam mi előtt le mentem volna a többiekhez.Csak 4 szoba van  és 10-en leszünk itt.Mégis,hogy fogunk aludni?vetettem fel magamban a kérdést.

Megrántottam vállam és le mentem.

-Akkor én itt is hagylak titeket 3 nap múlva találkozunk!mondta a sofőrünk és távozott

-Akkor ki hol lesz?kérdezte pajkosan a barátnőm

-Én fent leszek!vágtam rá

-Legyen!bólintottak mind 3-an

-Mi itt leszünk lent az egyik szobába pont van egy emeletes ágy és egy sima egy személyes mi ott el leszünk,így a fiúk is könnyebben el lesznek!magyarázta

-Akkor pakoljunk ki!csaptam össze tenyeremet és az emelet fele vettem az irányt ismét.

Már egy órája pakolásztam,mikor kopogtak az ajtón.

-Igen?

-Meg jöttek a fiúk,gyere le te is!mondta izgatottan a barátnőm

-Mindjárt végzek és megyek!mondtam kedvesen,rettentő fáradt voltam ahozz,hogy most jó pofizzak bárkivel is.De ha egyszer ők miatt vagyunk itt...Vettem egy nagy levegőt és ki léptem az ajtón majd a lépcső felé mentem.Lent nagyban ment a karaoki,látszott mindenkin,hogy fel szabadult és jól érzi magát,kivéve én.Ezért inkább le ültem a lépcső közepén és néztem a többieket.Aztán be következett amitől féltem,meg szólalt a What is love és a barátaim vinnyogásba kezdtek.már én szégyellem magam.De a fiúk,jól bírták el vették a mikrofont és énekelni kezdtek.