15.Chapter

 

Layel keltem fel hétfő reggel.

A hétvége utolsó napját együtt töltöttünk arra viszont nem tértünk vissza.Úgy váltunk el reggel,hogy annyit mondott,hogy még be pótoljuk.

Az iskolába próbáltam Sungmint kerülni,de nem sikerült.
-Beszélhetnénk?fogta meg a karom mi előtt be léptem volna a terembe
-Mond!álltam meg vele szembe
-Kérlek ne haragudj rám én tényleg szeretlek,és egy hülye voltam,hogy ilyeneket mondtam neked,én nem csak meg fektetni akarlak.Fontos vagy nekem!Gondolj bele az elmúlt egy hónapban milyen jól el voltunk...lépett egy lépéssel közelebb
-Sungmin nem haragszom,de én Layt szeretem!mondtam a szemébe
-De ő mit tudna adni neked?Mikor mindig utazik és alig van rád ideje,sőt bujkálnotok kell hisz ő HÍRES EunJi fogd már fel,hogy mellette nincsen jövőd!fájt amit mondott mert igaza volt
-Sungmin kérlek!toltam el magamtól
-Én itt vagyok neked,gondold át kérlek!Este át megyek!kaptam egy puszit az arcomra majd mind ketten mentünk utunkra.
Egész nap ez a beszélgetés és Lay csillogó szeremmel teli szemei jártak a fejembe.Sungminak igaza volt abban,hogy Layel nem lenne ez igazi kapcsolat,de hiába is akarom meg tagadni ha szeretem!
Ez a nap rettentő gyorsan el ment,alig,hogy haza értem már csöngettek is.Az ajtóhoz siettem.
-Szia!ölelt meg szorosan Lay
és már be is csukta maga mögött az ajtót
-Valami baj van?engedtem el
-Ma utazunk vissza Kínába.a vér meg fagyott bennem,megint elveszítem meghatározhatatlan időre
-Áh értem!feleltem el haló hangon majd' indultam  a konyhába
-EunJi sietek vissza!jött utánam
-Tudom,tudom,de..ah mindegy,kérlek többet ne keress!jelentettem ki egyszerűen
-Tessék?kerekedtek ki a szemei
-Jól hallottad!váltottam hideg modora
-De szerelmem miért?jött közelebb
-Lay kérlek,vissza mentem Sungminhoz!toltam el magamtól
-Ezt te sem gondolod komolyan ügye?lett ideges
-De,de komolyan gondolom,nem akarok mindig bujkálni ha a szerelmemmel akarok lenni,nem akarom,hogy bajod származzon belőlem!Így lesz a legjobb,remélem találsz valakit aki jobban illik hozzád mint én!nem bírtam tovább arcomat el öntötték a forró könnyeim
-Legyen!mondta egyszerűen majd hátat fordított és ott hagyott Örökre.
Meg kellet támaszkodnom a konyha pultba,hogy el ne essek.Fájdalmas sírásban törtem ki a padló volt az utolsó támaszom.Rettentően éreztem magam,nem akartam belé szeretni,önző módon csak magamnak akartam.DE ennek itt most vége minden olyan lesz mit a kirándulás előtt...
Halk kopogás törte meg elkalandozott elmém.Fel tápászkodtam a földről és az ajtóhoz mentem.
-Megjöttem!mondta csilingelő hangon Sungmin,de ahogy meg látott a mosolya le fagyott az arcáról-Baj van?jött be
-Elment..örökre elment!kezdtem megint sírásba
-Hé,shh!ölelt meg
-Sungmin!súgtam halkan a mellkasába
-Ne mondj semmit,itt vagyok!engedett el,hogy szemembe nézhessen,teljesen mást láttam a szemeibe mint máskor,csalódott volt,de mégis reménnyel teljes.Lassan közlebb hajolt és arcomat el lepte apró puszikkal.
-Ez csikiz!mosolyodtam el gyengén
-Na ezt a mosolyt szeretném mindig látni azon a gyönyörű fejeden!mondta pajkosan
Nem válaszoltam,csak néztem boldog arcát...remélem tényleg jól döntöttem!

14.Chapter

 

A nap haloványan világított be az ablakon,lassan fel ültem az ágyon.Nyúzott voltam és fáradt,hasogatott a fejem.Észbe kaptam,hogy hol vagyok..ITTHON.Körül néztem a szobámba és sehol senki,nem értettem,hogyan kerültem haza,hisz tegnap este még Layel voltam.

-Úristen Lay!ugrottam ki az ágyból

-A konyhában vagyok!szólt vissza a fiú

Lassan ki mentem a konyhába,de inkább a nappaliban foglaltam helyet,Lay kávéval a kezében követett.

-Hogy kerültem haza?kortyoltam bele a fekete nedűbe

-A padon el bomiskoltál így hívtam egy taxit és haza hoztalak!simogatta meg arcomat

-Oh...Köszönöm!mosolyogtam

-Van valami programod mára?kérdezte kedves hangján

-Nézz rám,egy hulla vagyok!mutattam végig magamon

-Akkor jó mert akkor az egész napot velem töltheted!mondta boldogan

-Nem lesz baj,ha itt maradsz?néztem barna íriszébe

-Most pihenőnk van,nem lesz baj ne aggódj!hajolt közelebb finoman rajongva csókolt meg. Megfeledkeztem minden bajomról a helyről, az időpontról, az okról.. Csak arra emlékeztem, hogy szeret, akar és az övé vagyok.Lassan az ölébe húzott,és így csókolt tovább.

El szakadt tőlem és szemembe nézett,mélyen és őszintén.

-Szeretlek!súgta a számba,el mosolyodtam és most én kezdeményeztem a csókot.Egyre hevesebben faltuk egymás ajkait.Éreztem,hogy a vér össze tódul alfelemnél,csak egyet tudtam Akarom!Meg mozdítottam csípőmet,lüktető hímtagján mire egy férfias nyögést engedett a számba.

Majd kezét csípőmre helyezte és rá nyomott alfelére.Nyakam csókolgatta majd kulcs csontomat...ekkor meg szólalt a csengő

-Vártál valakit?szakadt el tőlem

-Nem,de nem fontos majd el megy!pusziltam meg

De aki az ajtó másik oldalán állt nem hagyta ennyiben,szabályosan rá feküdt a csengőre.

-Jövök már!szálltam ki Lay öléből

-Ezt még folytatjuk!húzott vissza a karomnál fogva és meg csókolt

Az ajtóhoz értem,kezem a kilincsre helyeztem és le nyomtam.

-Sungmin te mi a jó..

-Kérlek bocsáss meg,fontos vagy nekem,kérlek gyere vissza hozzám!ölelt meg szorosan

-Kérlek engedj el!próbáltam el lökni magamtól

-De én szeretlek!szakadt el tőlem

-Szerelmem minden rendben van?jött ki Lay és magához húzott hátulról

-Amint látod!húztam gúnyos mosolyra a számat

-TE meg mit keresel itt?Sungmin,arcán az uralmat át vette a féltékenység és a düh

-Sungmin Lay és én..

-Szerelmesek vagyunk egymásba!fejezte be helyettem Lay

-Az nem lehet EunJi tudom,hogy te engem szeretsz ez a kis sztárocskának csak a tested kell!ahogy az utolsó mondat el hagyta a száját csattant is a pofon az arcán,szája elé kapta a kezét majd köpött egyett

-Te rohadt kurva!indult meg felém,de Lay gyorsan el lökött maga elöl és meg ütötte Sungmint aki a földön landolt.

-Most pedig takarodj!mondta ingerülten Lay majd be csapta az ajtót és kulcsra zárta

-Jól vagy?ölelt meg

-Most már igen!bújtam hozzá

-Remélem többet nem jön!fújtatott

-Bele sem merek gondolni mi lett volna ha nem vagy itt!néztem rá

-Ebbe bele sem gondolok!húzott vissza magához

-Le tusolok!mondtam halkan

-Segítsek?mosolygott rám kajánul 

-Perverz!dugtam ki rá a nyelvem majd a fürdőbe iszkoltam~

13.Chapter

Felébredtem,az egészet csak álmodtam!A filmet amit meg akartam nézni abból már csak a stáb listát láthattam.Csalódottság fogott el annyira szeretném már ha el jönne hozzám,de hiába várom nem jön...
*
*
*
Lassan ez a 3.hónapja,hogy nem tudok semmit róla.Már nem is reménykedem benne,tovább léptem 1hónapja sikerült meg ismernem egy nagyon kedves és helyes fiút a suliból akivel ma már egy párt alkotunk nagyon jól ki jövünk egymással.De azt a bizonyos szót még nem tudtam ki mondani neki.
Ma Sungmin-al úgy döntöttünk,hogy el megyünk bulizni.Így is lett el készültem és 10 órára már jött is értem.Egy közeli igen jól menő helyre mentünk.A klub tele volt emberekkel,tetszett hiszen nagyon keveset járok ilyen helyre a barátommal ellentétben.Ő majdnem minden bulin tiszteletét teszi ebből kifolyólag rengetegen ismerik itt is.
Le ültünk az ismerőseihez,kicsit feszélyezve éreztem magam ezért nem is nagyon beszélgettem.De ahogy az alkohol a szervezetembe nőtt úgy egyre jobban meg bátorodtam.
-Akkor ma végre meg lesz?hallottam meg fél füllel ahogy az egyik srác mondja Sungmin-nak
Erre Sungmin egy kaján mosollyal rám nézett majd bólintott egyet.Rettentő rosszul esett,hogy csak a szex miatt van velem én hittem benne hogy ő tényleg meg szeretett de nem...Fel álltam a helyemről és szólás nélkül a kijáratot vettem irányba,igen nehezemre esett a menni nagyon szédültem.Majdnem előre estem de valaki karja meg állította zuhanásom.Ismerős illat csapta meg orromat féltem fel nézni,egyik felem reménykedett benne a másik totálisan ellene volt a vele való találkozásnak ilyen állapotba.
-B-bocsánat!szálltam ki a kezei közül
-EunJi még mindig nem tudsz vigyázni magadra!tűrt Lay egy tincset a fülem mögé
-Látod!mosolyogtam,nagyon szégyelltem magam amiért így lát
-Minden rendben van?kérdezte kedvesen
~Eh még,hogy minden rendben,te vagy az életem legnagyobb problémája.gondoltam
 -Igen minden rendben!feleltem egyszerűen
-Kicsim minden oké?ölelt meg hátulról Sungmin.Hirtelen Lay-re néztem arcán csalódottság jelent meg
-Igen minden rendben van!mosolyogtam rá.Nem akartam,hogy Lay lássa,hogy nélküle el veszett vagyok!
-Be mutatod a barátod?kérdezte Lay
-Jaj persze,Lay ő Sungmin a barátom!
-Örülök!mondta Sungmin
-Lassan kellene menni haza fele!monda Sungmin ahogy ki mondta haza szót összerándult az összes izmom
-O-oké!nyögtem
-EunJi beszélhetnénk?kérdezte Lay
-Igen!bólintottam
-Majd szólj ha mehetünk!hagyott ott Lay-el
-Boldog vagy?kérdezte Lay
-Igen!mondtam
-Nem volt meg győző.mosolygott
-De,de az vagyok!beszéltem evvel rá magam
-Szereted?lépett egy lépést közelebb
-I-igen!nyögtem zavaromban
-Ez sem volt meg győző
-Jó jó nem szeretem!ahogy ki mondtam Lay puha párnái tapadtak az enyémre csókja édes volt mint a méz.Közelebb vont magához és szorosan ölelt.
-Menjünk!szakad el tőlem
-Rendben!mondtam boldogan
Már ki értünk a helyről,ekkor valaki vissza húzott a kezemnél fogva.
-Sungmin kérlek hagy!bontottam le kezeit magamról
-Na most mi van?fordított magával szembe
-Semmi mondtam,hogy hagy!löktem le kezét arcomról
-Oké úgyis mondani akartam,hogy már ideje indulnunk haza!mosolygott
-Nem megyek veled sehova,keress mást akit...csuklott el a hangom
-Akkor most mi megyünk!meg fogta a vállam Lay meg fordított és kifelé vezetett.Sungmint ott hagytuk nem is szólt egy szót sem.Kint le ültünk az egyik padra.
-Miért vagyok ilyen szerencsétlen?kérdeztem hangosan magamtól,könnyeim meg indultak
-Sajnálom!ült le mellém Lay
-Én is sajnálom,hogy szerencsétlen vagyok!nevettem magamon
-Nem arra értettem!fordult felém
-Ja,ugyan semmi gond!legyintettem
-De,de van gond ha ott lettem volna melletted akkor nem találnak meg az ilyen fa fejek.simogatta meg a hátam,jól esett a törődése,de..
-Az már a múlt,már tovább léptem.fájt kimondanom
-Szóval már nem...
-Szeretlek!szakítottam félbe
 -Ne hazudj magadnak!fordított magával szembe.A csillogó barna szemeiben teljesen el vesztem.
-Szeretlek!szökött ki a számon
Erre a válasza csak annyi volt,hogy közelebb hajolt és ajkait enyémnek szegezte,a csókunk könnyektől és túlfűtött szeretettől volt édes.
 -Én is szeretlek!szakadt el tőlem

12.Chapter

Lay meg ígérte,hogy holnap jön ami  már egy hete volt, azóta semmit nem hallottam felőle.
Kicsit fájt a dolog,hogy nem volt képes szólni,hogy nem tud jönni.De mindegy is ezt már nagyjából le zártam magamba....nagyjából...


Már be sötétedett mikor ki léptem az iskola kapuján,péntek van mindenki el indult már bulizni én meg a könyvtárból ballagok haza.Amióta Lay meg jelent az iskolába azóta a barátnőim igen csak kerülnek mind az iskolán belül és kívül is.Így mivel nincs más programom el terveztem,hogy otthon egy jó meleg fürdés után,megnézek egy jó horror filmet.
Lassan haza értem,meg vacsoráztam és le is fürödtem már,épp a filmet tettem be a lejátszóba mikor csöngettek.Félve léptem oda,hisz nem vártam senkit sem.Ki néztem a kukucskálón és meg láttam Őt ott állt egyedül mosolyogva.Egyszerre voltam boldog és szomorú,boldog voltam mert itt van,de szomorú mert tudom,hogy csak magyarázkodni jött...
 -Szia.nyitottam ajtót
-Szia.mondta kedvesen
-Mi járatban erre fele?léptem ki az ajtó elé és be húztam magam mögött az ajtót
-Nem megyünk be?nézett az ajtóra kérdően
-Legyen!egyeztem bele és be invitáltam lakásomba
-Szép kis lakás!nézett körbe
-Köszi,akkor?fordultam felé
-Csak nem filmet nézni készültél?nézett el mellettem
-Ami azt illeti de,de ez most lényegtelen miért jöttél?állítottam meg még a kanapé előtt
-Hozzád jöttem nem egyértelmű?lépett egy lépéssel közelebb
-Oh értem,meg vagyok amint látod szóval..
-Ügye nem akarsz el küldeni?vágott a szavamba
-Lay mi értelme lenne ennek az egésznek?Én nem vagyok hozzád való!jelentettem ki határozottan
-Igen is lenne vagyis van értelme,sajnálom,hogy el foglalt vagyok és nincs elegendő időm rád!lépett még közelebb
-Kérlek ne!suttogtam
-És igen is hozzám való vagy!nézett a szemembe
-Lay!szöktek könnyek a szemedbe
-Shh!tette mutató ujját a számra majd lassan le húzta és meg csókolt.
Hiányzott puha ajkainak érintése,jól eső bizsergés járta át testemet mikor keze végig szántott oldalamon és a csípőmnél állt meg.Egyik kezemmel át karoltam és közelebb vontam magamhoz másikkal pedig bele túrtam gyönyörű hajába.Lassan tolni kezdett a kanapé felé a csókunkat meg nem szakítva.Óvatosan lefektetett a hátamra és lábaim közé mászott...

Megint az összes ellene szóló elméletem le rombolta ahogy meg jelent~

11.Chapter

 

Már egy hét telt el,hogy haza jöttem a kirándulásról.Az óta ha tehetem kerülöm a barátnőimet,nem akarom tudni mit mondott Lay vagy,hogy keresett-e egyáltalán.Így is rossz,hogy így váltunk el egymástól,nem akarok róla semmit és azt akarom,hogy ő se tudjon rólam semmit.

 Az a 3nap volt életem legjobb napjai kivéve az ulolsó este második fele,nagyon sajnálom,hogy ez lett a vége~

Lassan haladtam az osztály termem felé már majdnem a terembe voltam mikor egyik osztály társam majd' fel lökött úgy jött ki az ajtón.

-Hé vigyázhatnál!szóltam rá

-Bocsi EunJi,de itt az EXO-M az iskolába,gyere te is!az összes izmom össze rándult és a levegő meglát a tüdőmben a kijelentésére

-Menj csak!mosolyogtam halványan,nem kellet neki kétszer mondani ott is hagyott.

Be mentem a terembe,de rá kellet jönnöm,hogy nem itt van az első óránk hanem az aula melletti teremben.Vettem egy nagy levegőt és el indultam,el értem az aulát ami zengett a vinnyogástól.Le hajtottam fejem és sietősre vettem lépteimet,tudtam,hogy kicsi az esélye annak,hogy össze találkozzak Lay-el de jobbnak láttam sietni.Nem haladtam előre tíz lépést és bele ütköztem valakibe.

-Bocs!nyögtem,ki akartam kerülni de vissza húzott és egyik kezét állam alá tette így kényszerítette arra,hogy rá nézzek.Elvesztem amint meg láttam azokat a csillogó barna szemeket.

-Szia!mosolygott lágyan,úgy csinált mintha minden nap ide járna

-M-mit keresel itt?nem tudtam el szakadni a szemeitől

-Hozzád jöttem!felelte zavartan

-Miért?néztem rá kérdően 

-Mert hiányoztál!vallotta be a szememet egyből el öntötte a könny

-Sajnálom!próbáltam le hajtani a fejem de nem engedte,közelebb hajolt és lány csókolt lehelt ajkamra.

-Kérlek ne kezdjük ezt megint ennek nincs jövője.fordítottam el a fejem

-Nem kezdünk semmit újra ott fojtatjuk ahol abba hagytuk,És igen is van jövőnk neked és nekem!ölelt meg

-Kérlek engedj!szálltam ki az öleléséből,ugyanúgy fájt ez neki mint nekem.El haladtam mellette és indultam az órámra.De rám jött a keserves sírás és a lány WC-ben kötöttem ki.

Az iskolai órák rettentő lassan teltek el,haza fele mentem mikor valaki hátulról meg ölelt és a fülelmbe szuszogott.

-EunJi kérlek!hallottam meg Lay-t

-Lay megint meg ijesztettél!kuncogtam

-Most nem volt szándékos!jött elém és vont magához

-Nagyon haragszol amiért ott hagytalak?kérdeztem miközben magamba szívtam illatát

-Nem haragszom,inkább te ne haragudj azért ami akkor este történt,tényleg meggondolatlan voltam!súgta a fülembe

-Már nem haragszom!bújtam hozzá

-Holnap lenne kedved randizni velem?nézett a szemembe

-Lenne!bólintottam

-Akkor holnap érted jövök!csókolt meg majd ahogy jött el is ment

Miért nem tudok neki nemet mondani? Kérlek istenem ne szeressek bele!

Vagy már meg is történt?léptem be a lakásba

10.Chapter

 

Kai huncut szemeivel találtam magam szembe.Kicsit le sokkolt közelsége, megszegte a 3 lépés távolság szabályát.
-Gyönyörű vagy!vont magához még jobban,teste simult az enyémhez,rettentő zavarba jöttem tőle
-K-Kai mit akarsz?kérdeztem megszeppenve
-Mindjárt meg tudod!hajolt közelebb.Nem tudtam el taszítani magától,teljesen el vesztettem épp gondolkodásom,férfias illata teljesen el kábított.Lassan közeledett felém,és ajkaimra tapadt,gyengéden meg harapta alsó ajak,amitől be jutást nyert.Meg kereste nyelvem és játszott vele.Vissza csókoltam,mit sem törődve másokkal.A csók egyre jobban kezdett hegesedni köztünk.Jongin a falnak nyomott így préselte nekem magát,egyik kezemmel bele túrtam hajába és még jobban el mélyítettem csókunkat.Kezei el indultak oldalamon majd' fenekemhez éve bele markolt és fel vett,hogy lábammal át tudjam karolni csípőjénél.Meg éreztem keményedő nadrágját amitől még jobban fel pezsdült a vérem.
-Kai ezt nem szabad!szakadtam el tőle
-De,hogy nem látom,hogy evezed!dörzsölte nekem alfelét
-Ahh!nyögtem a  váratlan érzéstől
-Látod mondtam!mosolygott kajánul
-Ez nagyon nem lesz jó!néztem rá válaszul csak megint birtokba vette számat majd egy nagy cuppanással el vált tőlem
-Még folytatjuk!engedett el és még egy utolsó "egyszer még az enyém leszel" mosolygot küldött felém és vissza ment a hátba.

Le kellet ülnöm annyira remegtek a lábaim.-EunHee te hülye!ütöttem meg a fejemet.Nem bántam az egészet sőt élveztem,egyáltalán szerintem nincs is olyan nő aki ellen tudna állni Kim JonIn-nek!Lay-el nem vagyunk együtt,de kicsit bántott a dolog,hogy így a háta mögött ezt csináltam.Lassan fel álltam és vissza mentem a többiekhez akik még vígan buliztak,le ültem a kanapéra és csak meredtem előre.Aztán olyat láttam amit nem akartam,Lay az egyik barántőmmel táncolt igen intimen.Rettentően fájt,de mondhatni én is ezt csináltam Kai-val az előbb.Lay észre vette,hogy őket nézem,gyorsan el fordítottam a fejem és Kai-ra nézem,aki sunyin mosolygott rám.
-Valami baj van?ült le mellém Lay
-N-nincs!nyögtem meglepve
-Nem úgy tűnik!hajolt közelebb 
-Csak el fáradtam!mondjuk ez igaz volt
-Akkor ideje aludni menni!állt fel és fel húzott
-Lay neked lent van a szobád!mondtam miközben a lépcsőn felfele húzott
-Tudom!küldött felém egy kaján vigyort.Bele sem merek gondolni mit akar velem csinálni,de követtem.Be értünk a szobámba,én le ültem az ágyra,hallottam,hogy Lay az ajtómat kulcsra zárja és közeledik felém.
-Mit akarsz?kérdeztem suttogva
-Emlékezetesen szeretnék elbúcsúzni!mondta majd hátra döntött az ágyon
-L-Lay!szóltam rá
-Az előbb Kai-nak nem ellenkeztél.csókolt bele a nyakamba.El sem tudom hinni,amit hallok,szóval látta akkor az a kis tánc is azért volt,hogy engem...
-Igaz,hogy nem és sajnálom!súgtam a nyakába
-Semmi gond,most ki engesztelhetsz!mondta kéjesen
-És mi volt az a tánc?kérdeztem
-Talán nem tetszett?nézett a szemembe
-Nem!vágtam rá
-Ebben biztos voltam!csókolt meg,de nem viszonoztam
-Gondolhattam volna,fogadni merek,hogy Kai-t is te küldted rám,hogy most bocsánat kérés képen meg dughass!löktem le magamról
-Erről szó sincs!mosolygott, itt el is árulta magát majd' indult vissza felém
-Lay kérlek,menj el!szöktek könnyek a szemebe 
-Ne haragudj!ért oda hozzám
-Azt hittem..
-Mit azt,hogy egy olcsó kis lotyó vagyok?Ha akartam volna már meg tettem volna mással,de nem tettem Kai-t is le állítottam.Mert te itt vagy nekem vagyis voltál!csordultak ki könnyeim
-Ne,ne miattam ne sírj,nagyon sajnálom én sem gondoltam végig ezt az egésze és tudom,hogy nem vagy lotyó!használta szavamat és meg ölelt
-Kérlek menj!bújtam ki öleléséből
-EunHee sajnálom!mondta bűnbánóan
-Én is sajnálom!ezzel ki is ment magamra zártam az ajtót és elő vettem a bőröndömet,mindenemet bele dobáltam.

Meg vártam míg végre minden el csendesedik,hívtam egy taxit és haza indúltam...

9.Chapter

 Mindent meg ettünk amit,hoztunk,és csak pihentünk.

-Mi lenne,ha most csak kérdéseket tennénk fel a másiknak és arra válaszolgatnának?vetette fel az ötletet Luhan

-Benne vagyok!mosolyogtam,mindenki bele ment mondanom sem kell

-Akkor kezdem is én!mondta Kris -Lay melyik lányt vinnéd el randizni?mindenki tekintete Lay-en volt

-EunJi-t!mosolygott rám,kicsit el pirultam,de már haladtunk is tovább 

-XiuMin melyik nap tetszett a legjobban?kérdeztem tőle

-Ez!mosolygott

-Akkor EunJi mikor csókolóztál utoljára?kérdezte XiuMin azt a zsivány nézést le se lehet írni,ahogy rám nézett.

-Ma reggel!mondtam büszkén,a többieknek a szeme majd ki esett,egyedül Lay mosolygott rám

-Mégis kivel?háborodott fel egyik barátnőm

-Az legyen az én titkom!zártam le a dolgot

-Min melyik fiút választanád most,hogy jobban meg ismerted őket?Tao kérdezte barátnőmet

-Természetesen Luhan-t!mosolygott ő is és Luhan is

-Gyerekek lassan kellene vissza indulni!állt fel Kris

-Nee már!nyafogtunk szinte egyszerre

-De muszáj nem sokára itt vannak a többiek!kezdett el pakolni.A barátnőim fel pattantak a többiek szóra és azonnal össze szedték a dolgokat.Én is így tettem,mindent össze szedünk és vissza indultunk a lakásba,hogy az esti partira el készüljünk.

-Remélem helyesek lesznek a vendégek!súgta barátnőm miközben sétáltunk vissza fele

-Szerintem az EXO-K lesz az!mosolyogtam

-Juj remélem igazad lesz!örvenkedett

-Bár ne lenne igazam!gondoltam végig,ha az EXO-K befut mi lesz ott már előre félek...

-Szia szépségem!jött mellém Lay

-Szia!mosolyogtam rá

-Meg fogom a kezed!mondta aranyosan és kezét lassan a kezembe csúsztatta,ujjainkat össze kulcsoltunk és így sétáltunk tovább.Hallottam a többeket,hogy rólunk beszélnek,de egyáltalán nem érdekelt.Ez az utolsó már csak délután amit ilyen nyugodtan el tudunk tölteni egymással.

Végre vissza értünk a házba,a lányokkal el kezdtünk készülödni amíg a fiúk lenz ügyködtek.

-Megjöttünk!hallottul lentről,barátnőim azonnal ki rohantak  egyenesen a nappaliba.Az a sikonyálást amit le nyomtak el nem lehet mesélni.

-És igen az egész EXO egy lakásba négy lánnyal össze zárva,miért lett hirtelen rossz érzésem?kérdeztem tükör képemtől.Az utolsó simítást végeztem magamon,nem voltam ki öltözve de szépnek mondhattam magam.Lassan le mentem a lépcsőn és a konyha felé indultam valami alkohol után néztem.Mindenki ott ácsorgott pohárral a kezében.

-sziasztok EunJi vagyok!mutatkoztam be a többieknek aranyosak voltak be mutatkoztak mintha nem ismerném őket.Kezdett jól alakulni az este.Ki nyitottam a hűtőt és meg láttam egy üveg sherry-t egyből meg örültem neki.

-Az a tiéd!szólt egy hang mögülem

-Oh köszönöm!vettem ki majd Kris-re néztem

-Semmiség!kortyolt bele italába.Elővettem egy poharat majd töltöttem magamnak és az üveggel meg a pohárral a kezembe a nappaliba mentem,ahol a többiek ökörködtek.Csatlakoztam hozzájuk,az egész hétvégén most éreztem legjobban magam.

Már mindenkiben kellő kép volt alkohol akár csak bennem.

-Gyerekek csöndesedjetek el picit!állt fel Luhan a kanapéra.-Játszani fogunk méghozzá mersz vagy vetkőzöl!mosolygott kajánul.Nem ellenkezett senki,a kanapét hátrébb toltuk és így le tudtunk ülni egy nagy körbe.Kezdődhetett a játék.

-Akkor én kezdem és sorba megyünk!magyarázott Luhan.

-Akkor Sehun!mondta mellette ülő barátjának.-Meg mered-e tenni,hogy szájon puszilod a melletted ülő lányt?kérdezte

-Nem!vágta rá Sehun

-Akkor vetkőzz!mondta Luhan nagy vigyorral az arcán.A játék igen csak el ment más irányba,lassan a barátnőimen és egy két fiún csak a póló meg a nadrág vagy már az sem.Nekem hála isten nem adtak olyan égbe kiáltó feladatot és hála isten Lay-nek sem eddig.

-Most viszont!mondta sunyin mellettem Xiumin.Előre tudtam,hogy mi lesz a feladat

-EunJi meg mered-e tenni,hogy Kris-t meg csókolod!egyből Lay-re kaptam a tekintetem aki csak el mosolyodott és bólintott egyet

-M-Meg.nyögtem ki

 -Akkor tessék.mutatott Kris-re.Kris csak el mosolyodott és indult felém.Én is fel álltam majd egymással szembe álltunk,Kris közeledett.

-Még sem szeretném!hátráltam meg.

-Ilyen nincs!húzott vissza Kris magához.

-Nem hallottad,hogy nem szeretné?Lay szabadított ki Kris kezéből

-Persze,hogy nem hisz beléd van bolondulva!köpte a szavakat Kris

-És ez fáj neked?húzta ki magát Lay

-Na fejezzétek be gyerekek túl sokat ittál Kris!Állt közéjük Kai.Az este folyamán most láttam ilyen közelről először.Gyönyörű volt,ámuldoztam,gyönyörű barna szemei barna haja és kreol bőre....-Jézusom EunJi!szóltam magamra

-Köszi!néztem rá 

-Nincs mit!kacsintott rám

Az este folyamán Kris többször nem balhézott,sőt rettentő jól el volt a többiekkel akár csak Lay.Jó volt látni őket így együtt sokkal nyugodtabb volt mindenki mint alap járaton.Barátnőimmel mi vígan táncikáltunk a nappali közepén,majd a fiúk is csatlakoztak hozzánk.Kicsit meg lepődtem mikor valaki ki húzott a tömegből és egyenesen a teraszra vitt.

8.Chapter

 

Nagy mosollyal az arcomon keltem fel,kinyújtozkodtam ekkor meg ütöttem valakit.

-Ahh!szakadt ki belőle.A szemeim ki pattantak és a melletem fekvő Kris-re néztem.

-Úr isten!kaptam szám elé a kezem.Fogalmam sem volt,hogy hogy kerültem mellé,hisz tegnap még Lay-el a kertben álltunk de mi volt utánna?Vagy csak álmodtam mindent vele kapcsolatban,nem az nem lehet...merültem bele gondolataimba

-Örülök,hogy meg gondoltad magad!húzott magához Kris

-Mi meg gondoltam magam?Én úgy emlékszem,hogy itt hagytalak!távolodtam el tőle

-Igen,de az éjszaka közepén vissza jöttél.nézett rám

-Lay!ennyit tudtam ki nyögni

-Mi van vele?nézett rám Kris elég furcsán

-Semmi!keltem ki az ágyból

-Hova mész?

-Beszélnem kell Lay-el!húztam magamra pulcsimat

-Minek,mit akarsz tőle?kérdezte kicsit gúnyosan

-Az legyen az én dolgom!hagytam ott.A lakás még csöndes volt,le szaladtam a lépcsőn egyenesen,Lay-ék szoájába,Lay ágya mellé álltam.Olyan édesen aludt,hogy inkább nem ébresztettem fel.Kicsit fel dúlva ültem ki a teraszra a kávémat szürcsölve.Miért nem emlékszem mi volt,teganp ájszaka?Miért ébredtem Kris mellet.És mégis Kris mit akar tőlem?a kérdések nagy frusztrációt váltott ki belőlem.Lassan a ház megtelt emberekkel,mindenki fel kelt.Le ültünk reggelizni,mindenkinek jó kedve volt csak persze,hogy nekem nem.

-Na akkor ma partizunk!csapta össze a tenyerét XiuMin

-Van alkohol is!mondta sunyin Tao

-Én inkább haza mennék!sóhajtottam

-Mi még is miért?kérdezte aggódva.Luhan

-Nem érzem túl jól magam!nem volt hazugság nagyon nem voltam jól...lelkileg

-Maradj már csak a mai nap utánna soha többet nem látsz minket!próbált Chen vicces lenni

-Igen tudom!néztem Lay-re,aki aggódva nézett felém

-Na ma jól fogod magad érezni és kész!mondta Kris

-Legyen!küldtem felé egy enyhe mosolyt

-Ez a beszéd,akkor ma Paaartyzuunk!pattant fel XiuMin táncikálva,nem tudttam nem nevetni annyira aranyos volt.

-Lay beszélhetnénk kicsit?szóltam neki

-Persze!mosolygott majd a teraszra mentünk

-Hogy kerültem Kris mellé?kérdeztem tőle sunyin amin el mosolyodott

-Miután meg beszéltünk,hogy barátok maradunk,jó barátok az után be ültünk a kanapéra és el aludtál és fel vittelek a szobádba.Bocsi.húzta össze magát

-Értem.mosolyogtam

-EunJi?szólt lágyan 

-Hmm?néztem rá

Olyan gyorsan történt fel sem fogtam,nyomott egy puszit a számra és ott hagyott.Olyan volt mint egy pajkos kis gyerek.

-Yáá!kiáltottam utána és iramodtam felé,de észrevett és a szobájuk felé vette az irány.Lassan léptem be a szobába,körül néztem de sehol nem láttam,beljebb mentem és az ajtó be csapódott.

-Megvagy!kapott el Lay hirtelen és az ágyra estünk,így fölém került.

-Olyan vagy mint egy rossz kisgyerek!nevettem el magam,már egyátalán nem zavart közelsége sőt örültem,hogy ilyen közel tudhatom magamhoz

-Nem is!nyafogott

-Látod,de nem baj ez is tetszik benned!hupsz túl sokat mondtam

-Áh szóval tetszem?húzta zsivány mosolyra a száját

-Mint ha ez nem lenne egyértelmű.magyráztam

-Akkor remélem ez is tetszeni fog!el mosolyogott,és közeledett,lasan szánk egymáshozért,lassú és pajkos csókot váltottunk,rá harapott a nyelvemre amire meg mozdultam kicsit.Hiba volt alfele igencsak hozzám ért.

-Ne legyél telhetetlen!tért vissza számhoz,kicsit kezdett érzékkibbé válni köztünk a csók,ekkor nyílt ki az ajtó.

-Tudtam!mondta XiuMin boldogan,úgy rebbentük szét mintha mit sem csináltunk volna

-Húhú így legyen ötösöm a lotton!újjongott

-Csöndbe legyél már!szólt rá Lay az idősebbikre én csak álltam ott mint,egy óvodás akit büntibe kűldtek

-Jójó bocsi,örülök nektek srácok!mosolygott

-Oppa,kérlek ne mond el senkinek!szóltam XiuMin-hez 

-Oké!ezzel ki is ment,megint kettesbe hagyva minket

-Te kis telhetetlen!ölelt meg Lay

-Te kezted!néztem a szemébe

-És akkor én vagyok a gyerek!kaptam még egy puszit és ki mentünk a többiekhez,Lay-el kicsit probáltunk távol maradni egymástól,hogy ne legyen annyira feltűnő mi is van köztünk.Ugyan mi is lenne csak barátok avgyunk.nagyon jó barátok!adtam magamnak bátorságot

-Mit fogunk ma csinálni?huppantam le a barátnőim közé a kanapéra

-Ma kirándulunk,lassan el is indulhatnánk,hogy időbe vissza érjünk mert kezdődik a party és hívünk vendégeket is!mondta sejtelmesen Luhan

-Oh milyen vendégeket?csillant fel barátnőm szeme

-Majd meg tudjátok!Irány pakolni!utasított minket a bami szemű

Mindenki össze szedett egy kistáskát és már indultunk is.Az erdőbe mentünk a túrista uton vagy egy órát baktatunk míg ki értünk egy gyönyörű tisztásra.

-Azta ez gyönyörű!tátottam el a számat

-Itt akartunk sátorozni!mondta Tao

-De este biztos ijesztő!mondtam

-Lehet benne valami!msolygott

-Akkor pakoljunk ki és piknikezzünk!mondta Kris

Így is lett,ki pakoltuk a plédet és az enni valót és falatozni kezdtünk,közben beszélgettünk.

7.Chapter

 Le ültem a kanapéra és csak vártam,hogy reggel legyen.1 nap és vége mindennek,örülök,hogy meg nyertem ezt az egészet,jó volt itt lenni velük így kicsit közelebbről is meg ismerhettem őket.Ajtó nyitásra  lettem figyelmes,oda kaptam a fejem és Lay jött egyenesen felém és mellém ült. 

-Hát te?kérdeztem tőle de nem néztem rá
-Nem tudok aludni!ásított
-Eredeti ok?néztem előre
-Te miért vagy itt?kérdezett vissza
-Kris a szobámban alszik.mondtam egyhangúan
-Mit keres ő ott?kíváncsiskodott
-Nem tudom,amikor be mentem már ott volt..és inkább nem zavarom had aludjon.
-Értem,akkor te hol fogsz aludni?
-Sehol vagy itt!néztem rá
-Akkor én itt maradok veled!ült közelebb
-De,hogy menj aludni!szóltam rá
-NEM!vágta rá pajkosan
-Hát legyen!sóhajtottam
-Holnap tartunk egy búcsú partit!mondta izgatottan
-Na ez jó ötlet!mosolyogtam bár nem hiszem,hogy a sötétbe sok látszott
-Remélem,hamar fogunk újra találkozni.éreztem,hogy a kezét a vállamra teszi
-Lay ezt mire véljem?kérdeztem halkan
-Nem egyértelmű?nézett a szemembe
-Ő nem?!húztam össze magam
-Majd rá jössz!nyomott egy puszit a homlokomra
-Hát jó!rántottam meg a vállam majd kicsit el távolodtam tőle
-Valamit nem fejeztünk be!húzott vissza
Nem volt időm kérdésre nyitni a szám,hisz Lay a birtokba vette,lassan kezdett csókolni meg várta míg viszonozom,így is lett,át karoltam nyakát és közelebb húztam magamhoz.Apró cuppanással váltunk el egymástól és lihegve néztünk egymásra.Majd eszembe jutott,hogy holnap vége mindennek..
-Ezt nem szabadott volna.pattantam fel és az udvarra mentem.Reménykedtem benne,hogy nem jön utánam...
-EunJi!szólt utánam,nem válaszoltam,de oda ért hozzám
-Kérlek ne haragudj,nem gondoltam volna,hogy meg bántalak!fogta meg a kezem
-Nem haragszom,egyáltalán nem,tetszett örülök,hogy meg tettünk,csak...haraptam rá a számra
-Csak?
-Csak nem akarom bele élni magam ebbe az egészbe,holnap leszünk itt utoljára...A másik,hogy híres vagy alig találkoznánk...Inkább maradjunk barátok!fájt ezt ki mondanom de jobbnak láttam így
-Meg értelek és el fogadom a döntésedet!ölelt meg
-Köszönöm!öleltem vissza
-De én leszek a legjobb barátod,aki csókokkal és ölelésesekkel fog el halmozni.kuncogott a nyakamba
-Úgy legyen!szívtam magamba illatát
Kint álltunk,és beszélgettünk,a hétvége során most a legtöbbet,nagyon jó volt a társaságában lenni.Kedves és aranyos annak örültem volna a legjobban ha csak egy egyszerű fiú lenne a suliból...

6.Chapter

A délelőtt igen lassan ment el.Kirs-el azóta nem is beszéltem mióta vissza be jöttem az udvarról.Kicsit meg hökkentett ez az egész,Lay közeledése,Kirs kedvessége.Kár,hogy mindjárt vége ennek az egésznek..vettem egy nagy levegőt és indultam lefele.Épp mentem valami harapni való után nézni a konyhába mikor.Meg láttam hogy az egész létszám megint a házba van.
-Hát ti?kérdeztem Lay-t
-Vissza jöttünk,nem volt olyan jó ott,hogy nem vagy..tok ott.javította ki magát.
-Értem.De akkor valamit csináljunk mert unatkozok!huppantam le Tao és Xiumin közé a kanapéra
-Mit szólnátok,ha felelsz vagy merszeznénk?vetette fel az ötletet az egyik barátnőm
-Én benne vagyok!nyújtottam ki a kezem
-Én is!mondta Chen a konyhából,lassan mindenki bele ment.Kört alkotva le ültünk a tévé elé.
-Akkor kezdem én.meg pörgettem az üveget ami az egyik baránőmnél állt meg.
-Felelsz vagy mersz?kérdeztem
-Merek!csillant fel a szeme,hogy most olyat mondok ami a fiúkkal kapcsolatos lesz...már előre nevettem 
-Rendben!álltam fel és a konyha felé mentem
-EunJi hova mész?kérdezte kétségbe esve barátnőm.Ki nyitottam a hűtőt és elő vettem a vajat..
-Egy kanál ebből!mutattam a levegőbe sunyin mosolyogva
-És ha inkább felelek?kérdezte
-Legyen,de a vaj meg vár!mondtam gúnyosan
-Akkor....mentem vissza helyemre...mjik az a fiú akivel..álltam meg a drámai hatás kedvéért...csókolóznál?tudtam,hogy ettől kicsit rosszul fogja magát érezni.
-Muszáj válaszolnom?nézett rám
-Bizony,hogy muszáj!vártam a válaszát
-Kris Oppa!pirult el.Kris-re kaptam a fejem és olyan nézéssel nézett felém,"eszedbe ne jusson" gyorsan el is néztem mád hova
-Oké te jössz!adtam át az üveget.Pörgetett lassan mindenkire sor került csak valahogy rám nem.A játék már túl volt a borsos fog mosáson,a vaj evésen,a majonézes tojás sárgája iváson és az arcra puszikon is....
-Felelsz vagy mersz.fel kaptam a fejem mikor az a barátnőm kérdezett akitől a csókosat kérdeztem
-Merek ahogy mindig.mondtam maga biztosan,nem volna rám ha azt mondom,hogy felelek
-Csók..kerekedett el a szemem...-mondjuk úgyis sokat vagytok együtt legyen Lay!mosolygott mintha akkora dolgot mondott volna
-Csak ha Lay nem bánja!néztem Lay-re.Aki egy apró fej csóválást küldött felém ami azt jelentette,hogy nem bánja és egy aranyos mosolyt.
-Akkor legyen,tessék!mondta barátnőm.Lassan közeledtem felé de,ő már a szemét is le hunyta és várta ajkaimat,és ekkor valami meg mozdult bennem,zavarba jöttem..de hamar ki billentett a játékból a telefon csörgés.Így alap helyzetembe ültem vissza és figyeltük Kris-t telefonálás közben.
-Persze minden rendben!Oké viszont hallásra.rakta le a szőke
-Na menjünk fürdeni és utána nézzünk meg valami jó filmet!állt fel Kris a helyéről.
Senki sem ellenkezett,mindenki el oszlott a tévé elől,én a szobámba mentem,be csuktam magam mögött az ajtót és vártam ,hogy szabad legyen a fürdő.kopogtak
-Igen?
-Csak én,fél 2 kor a kertben!és evvel be is csukta az ajtót Lay maga után
-Na ez meg mi a jó istent akar jelenteni?-mondtam fél hangosan.és megint kopogtak
-IGEN?
-Szabad a fürdő.szolt be Tao
-Oké,köszi!Gyorsan le tusoltam,majd' a konyhába mentem inni valóért.Utána ki ültünk a nappaliba és néztünk egy horror filmet.Én a földön ültem,Chen és Tao társaságában mert az egyik fotelbe Lay ült a másikban meg Kris a kanapén osztozott 3 barátnőm és Xiumin.A film egyáltalán nem az a lajtos volt,gyilkoltak benne,véres volt és ijesztő.Jó párszor össze rezzentem tőle.A gyomromat fel forgatta jó pár jelenet.Már lassan vége volt a felmentek,körül néztem rajtam kívül csak Tao és Chen voltak fent akik figyelmesen nézték a tévét.
-Ez jó volt.állt fel Tao
-Szerintem is!nyújtózott ki Chen
-Emberek menjünk aludni!szóltam mindenkihez,fel kászálódtak a helyükről és mindenki meg kereste a szobáját.De Lay lent maradt nagyon álomba merült így nem is ébresztették fel a többiek.Lassan oda mentem hozzá.
-YiXing!szóltam hozzá halkan,nyöszörgött egyet de semmi válasz
-Lay!szóltam neki megint
-Hmm?morgott
-Gyere segítek fel menni!vetettem át egyik kezét vállamon és felfelé indultam,mit ne mondja nem volt a legkönnyebb feladat.Már az én szobámnál voltunk mikor Lay rendesen lábára állt és meg ölelt.
-Lay...nyögtem a nyakába
-Mondjad!monda sunyin
-Nem is aludtál?távolodtam el tőle
-De!vágta rá
-Te kis!néztem rá fenyegetően
-Köszönöm,hogy fel hoztál!mosolygott
-Nincs mit,de legközelebb lent hagylak.szakadtam volna el a kezei közül de nem engedett
-Még ne menj!húzott magához.meg illetődtem,most én vagyok hülye vagy csak képzelődöm,nem hiszem el,hogy itt ölelkezek vele...
-Mi lenne ha át raknánk a kis találkozónkat? engedett el
-Már csak holnap leszünk itt!néztem rá
-Tudom,azért mondtam!simított végig arc élemen 
-Biztos jó ötlet lenne?kérdeztem 
-Igen!nyomot egy puszit az arcomra és el ment a szobájába,én is be mentem a szobámba de mikor le akartam ülni az ágyra,valamire vagy is valakire rá ültem.
-Ááá!kiáltottam el magam és a földre huppantam
-Mi a..!nyögte valaki álmos hangon
-Kris?kukucskáltam az ágyra
-Mi van?kérdezte modortalanul
-Eltévesztetted  a szobát!kuncogtam
-Nem tévesztettem el!feküdt vissza a párnára
-Akkor jó éjt!fel álltam,a kezem már a kilincsen volt,hogy ki megyek,nem akartam zavarni méltóságát
-Maradj!szólt hozzám Kris az ágyról.
Mi a jó büdös franc folyik itt?Most hívott el YiXing randizni,Kris meg azt akarja aludjak vele.gondolkoztam el
-Minek?kérdeztem féve
-Nem akarok egyedül aludni.olyan volt mit egy nyűgös óvodás
-Akkor miért nem maradtál a szobátokba?értetlenkedtem
-Más hogy mondom,Veled Akarok Aludni!mondta határozottan.
Ez így nagyon nem jó,de nagyon nagyon nem,most mit kellene csinálnom,de komolyan.De Lay ha ezt meg tudja,hogy Kris itt van a szobámba akkor..áh minek is hülyítem magam..tök fölösleges akármelyikükkel is foglalkozni,hisz híresek.Persze,hogy most használják ki az ilyen alkalmakat ha,ennek vége mindegyikül el fog felejteni..nem is érdemes bele élnem magam semmibe~
-Inkább megyek!határozottan nyúltam a kilincsért és ki mentem,le a nappaliba.

5.Chapter

A nap sugarai ébresztettek,nagyot nyújtóztam de a kezem be ütöttem valamibe.Kinyitottam a szemem és oldalra néztem a szobámba volta.Azt sem tudom,hogy kerültem ide fel meg mertem volna rá esküdni,hogy a nappaliba voltam.Ha csak nem szórakozik velem valaki.eszméltem fel

-EunJi!siess mert lassan indulunk szólt be Xiumin 

-Hova megyünk?néztem rá értetlenül

-Kirándulni az erdő közepén van egy nagy tisztás ma ott fogunk sátorozni.magyarázta teljes bele éléssel

-Rendben!ültem fel az ágyon Xiumin ki ment.Az információ amit kaptam még fel dolgozás alatt állt a fejembe.-Tisztás,Erdő közepe,Sátor...kinn a szabadba egész éjjel,Naa azt már nem.kaptam észbe.Össze szedtem magam és indulásra készen álltam így le mentem a többiekhez.

-Mi előtt el indulunk!szóltam mindenkihez,mindenki rám figyelt

-Hallgatunk.mondta Chen mosolyogva

-Én nem fogok kint sátorozni az erdő közepén,szóval mi előtt be esteledik én vissza jövök ide, ennyi mehetünk!kaptam fel a táskám

-Ennyire megijedtél tegnap az erdőbe?kuncogott Lay és bum mindenkinek el kerekedett a szem,

-Nem volt mitől félnem vagyis kitől.válaszoltam pajkos hangon Lay-nek amitől még inkább mosolyra húzta a száját.Amitn haladtunk az erdő felé,hallottam,hogy a barátnőim azon tanakodtak,hogy mit csináltunk tegnap az erdőbe...-Drágáim ha nem hagytatok volna fa képnél és bele mentetek volna a játékomba akkor,pontosan jól tudnátok,hogy Lay majd a frászt hozta rám az erdőbe.kicsit fel ment bennem a pumpa -De,honnan is tudnátok mikor el borít titeket a rózsaszín felhő,csak szólok már csak 2 nap és vége a leány álomnak.jött ki belőlem minden

 -EunJi mi a baj?nézett rám nagy szemekkel az egyik lány

-Semmi ugyan tényleg semmi.indultam meg vissza a házba semmi kedvem nem volt jó pofozni egyikőjükkel sem.

Ahogy vissza értem,el gondolkodtam,hogy mit csináljak.Le mentem ki a kertbe és ki ültem az ég alá a paplanra és a felhőket néztem.Lassan a harag távozott belőlem.Zajt hallottam az erdő felül,de most valahogy ez sem tudott meg ijeszteni.Vártam,hogy ki illetve mi jön ki rajta.Az állam a földön koppant mikor meg láttam Kris-t.

-T-te mit keresel itt?kérdeztem tőle ahogy közelebb ért

-Az egyik barátnőd,be osont a sátramba és molesztált,így vissza jöttem.az a komolyság amivel mesélte...egyből el kapott a nevetés

-Ez nem vicces!szólt rám

-Sajnálom,hogy ennyi kellemetlenséget okoznak!váltottam komolyra a szór

-Ugyan,nem a te hibád,hogy nem tudnak viselkedni.ült le mellém

-Hidd el normális körülmények között aranyosak!feküdtem hanyatt

-Jobban örülnék annak,ha olyanok lennének mint te!mondta halkan

-Ezt,hogy érted?kérdeztem vissza

-Te nem mászol ránk,nem nyavalyogsz,nem játszod meg magad,és amit mondtak rólad a barátnőid egyáltalán nem igaz,már a bújócskánál el szólták magukat,hogy "nehogy megint marhaságot találj ki"változtatta el a hangját

-Értem.ennyi volt a válaszom,meg lepődtem,hogy így beszélget velem.nem ezt várná tőle az ember...

-Ami a tegnapi bújócskát illeti,bocsi hogy nem játszottunk csak a barátnőid..

-Semmi gond.legyintettem

-Kérdezhetek valamit?feküdt mellém

-Persze!

-Van még abból a szeszből amiből a bújócska előtt ittál?kérdezte sunyin

-TE voltál az!eszméltem fel

- Lebuktam!kuncogott

-Te csináltál szendvicseket is?fordultam felé -És te vittél fel a szobámba?

-Igen és igen!fordította arcát felém.Mind ketten meg dermedtünk,úgy akár a levegő körülöttünk.Fel eszméltem és fel ültem.

-K-Köszönöm!álltam fel

-Nem kell köszönni!ült fel~

4.Chapter

 

Lassan el indultam a többieket keresni,be néztem minden bokor mögé,hátha de semmi a ház mögé mentem ahol volt egy kis fa kuckó.Be mentem,de ott sem volt senki.Kezdtem kicsit félni túl sötét van már itt kint,de azért el mentem a kert leghátsó részébe ahol az erdő kezdődött.Meg hallottam egy reccsenést minden izmom össze rándult és a hideg futott végig rajtam.Lassan haladtam a hang irányába.

-Nem tudom ki vagy de meg vagy!mondtam a sötétbe

-Inkább te vagy meg!kapott el valaki hátulról,a szívem ezerszer gyorsabban vert,azt hiszem ott helyben meg halok.

-Nyugi, semmi baj csak én vagyok!nyugtatott meg egy ismerős hang,lassan a levegő vételem a helyére állt.

-Meg ijesztettél.leheltem a semmibe

-Az volt a cél!kuncogott a nyakamba Lay.Kezdett kínos lenni közelsége így el szakadtam tőle,és szembe fordultam vele,hiba volt.Olyan közel voltunk egymáshoz,hogy szinte egymás szájában lélegeztünk.

-M-meg kell keresnem a többieket.motyogtam

-Mindenki be ment a házba,így akartak ki szúrni veled.világosította fel

-És te?léptem egy lépést háta,hogy a távolságot növeljem köztünk

 -Én játszottam veled!lépett egyet előre

-Rendes vagy.szerencse,hogy sötét volt így el tudtam rejteni zavarom

-Na de menjünk be,kezd hideg lenni.indult meg végre

-Menj csak mindjárt megyek én is!

-Oké,de ne hogy el vigyen valami szörny!monda huncutul és már indult is

-Ugyan még neki sem kellenél!mondtam alig hallhatóan

Én vissza mentem a kertbe és rá feküdtem a paplanra amit kint hagytunk.Kicsit rosszul esett,hogy így ki játszottak a többiek,de Lay közeledését nem tudom,hova tenni.Lehet,hogy nála ez csak szimpla szimpátia a másik felé.Nekem túl közvetlennek hatott...túlságosan.Hátra dőltem a paplanon és a csillagokat néztem.Nem volt épp a legjobb ötlet,rettentően meg szédültem a fejem is meg fájdult így én is be mentem a házba.Mindenki a tévé előtt ült és valami filmet néztek.Engem megint ki hagyva ebből.Nem értem miért,pedig én minden hülyeségbe benne vagyok,mikor a lányokkal vagyunk mindig én hozom meg a hangulatot....várjunk a lányok ó hát persze,biztos be magyarázták a fiúknak,hogy humor gyilkos vagyok....azért mertem ezt fel tételezni mert mindegyiküket kitűnően ismerem....Legszívesebben össze pakoltam volna és haza mennék,de nem akarom el rontani mindenki hétvégéjét.

-Kösz a játékot!vetettem oda nekik flegmán választ nem hagyva a szobámba mentem.Le ültem az ágyra és csak néztem a semmibe.A semmittevésemet kopogás zavarta meg,nem adtam választ az ajtó mögött állónak,de az ajtó kinyílt és egy mosolygó Lay kukucskált be.

-Gyere enni!invitált

-Nem vagyok éhes,köszönöm!utasítottam vissza

-Valami baj van?jött be és maga mögött be csukta az ajtót

-Nincs,dehogy.tagadtam

-Ahha...ült le mellém - na had halljam

-Semmi lényeges mondom,csak fáradt vagyok ennyi.lehet,hogy kicsit durva voltam,de nem kenyerem sajnáltatni magam

-Oké-oké már itt sem vagyok.fel állt és ki ment.-remek nála is el vágtam magam.dőltem hátra

Meg vártam míg mindenki el megy aludni,majd a fürdőbe mentem a lehető leghalkabban le tusoltam,és utána a konyhába mentem valami ehető után néztem.Egy tányér mosolygott rám a pulton egy cetli volt rajta.

-Nem gondolod,hogy ilyenkor már nem kellene enni?- ennyi állt a cetlin.Vissza gondolva azt sem tudtam ki súgott a fülembe,és azt sem tudom ki írt a ezt a cetlit.Érdekes~ hagytam ennyiben és neki álltam enni.Miután elfogyasztottam a szendvicseket,a tévé elé ültem le halkítottam és el nyúltam a kanapén..és gyorsan álomba is merültem egy ültő helyemben~ 

3.Chapter

 Nagy nevetésre ébredtem,rá néztem az órámra és már este fél nyolc volt.Teljesen fel töltődtem energiával.Ki pattantam az ágyból és az ablakomhoz mentem,ki nyitottam és ki néztem rajta.Épp,hogy rá láttam a kertre,de a többiek már nagyban melegedtek és nevetgéltek a tűz mellett.Kicsit rosszul esett,hogy engem fel sem ébresztettek,hogy tartsak velük.El lettem könyvelve savanyúnak és unalmasnak.gondoltam
Fel vettem egy pulcsit és le mentem egyenesen a konyhába,nem akartam meg zavarni semmit kint.Így jobbnak láttam ha visszavonulok.Készítettem magamnak egy forró csokit és indultam vissza a szobámba.Már a lépcső közepén jártam...
-Hová hová?ijesztett meg egy hang,reflex szerűen fordultam meg
-Hali!mosolyogtam Lay-re
-A tűz arra van!mutatott a kert felé
-Akkor te miért vagy itt?mentem lejjebb a lépcsőn
-Épp most akartam meg nézni,hogy alszol-e még,de mivel nem így már velünk tarthatsz!nyújtotta kezét
-Kedves tőled,de miért nem ébresztettetek fel?húztam fel a szemöldököm
-Kirs volt bent a szobádba és ő mondta,hogy nem akart fel ébreszteni így elkezdtük 
-Áh értem,hát jól van,menjünk.mosolyogtam majd' kezem kezébe nyomtam.Zavarba ejtő volt kedvessége,nem erre számítottam,hogy őszinte legyek.Ki értünk és helyet foglaltunk a tűznél.Barátnőimnek nem is hiányoztam el voltak foglalva a a fiúkkal.Én csak néztem előre és hallgattam a történeteket.Nem is igazán ott járt az eszem hanem teljesen máshol.Arra gondoltam milyen hamar vége lesz ennek a kirándulásnak,és csak egy jó illetve rossz emlék maradunk a fiúknak.Eszembe jutott valami amit magammal hoztam titokba.Körbe néztem és vissza mentem a szobámba.Be csuktam magam mögött az ajtót és a  szekrény aljáról elő vettem a sherry-t amit hoztam.Le ültem a társaságában az ágyamra és szép lassan iszogattam...
Már kellő képen jó kedvem volt.Így a félig teli üveget vissza tettem a szekrény mélyébe.Vissza mentem a kertbe.Mindenki néma csendben volt és figyeltek Tao-ra illetve a történetére.Gondoltam egyet és el kiáltottam magam.Mindenki fel ugrott vagy sikított.A hasamat fogtam a nevetéstől.
-Ez nem volt szép dolog EunJi!tette a szívére a kezét Xiumin
-Nem hagyhattam ki!alig kaptam levegőt
-Na gyere te móka mester,ülj le.hívott oda Lay.Szót fogadtam és le ültem Lay és Kris közé.A lányok igen furcsán néztek rám,nem tudták el képzelni mitől mosolygok mit a tejbe tök.Biztos voltam benne,hogy arra gondoltak,hogy a fiúk között ülök....De erről szó sem volt,jól éreztem magam igaz kicsit szédültem,de jól voltam.Tao tovább folytatta a történetet minden pici részletre figyeltem.
-És bum elkapta!kiáltott fel.Most én is meg ijedtem,de utána egyből nevetésbe törtem ki.Amit igen furcsálltak a többiek.
-Srácok és csajok mi lenne ha emlékezetessé tennénk ezt a kis hétvégét?néztem sunyin
-EunJi mielőtt megint valami marhaságot találsz ki...NEM!vágta rá barátnőm
-Ebből nem lesz baj,remélem.halkultam el a végére
-És mégis mi az az ötlet?kérdezte tőlem Kris
-B-bújócskázzunk!csuklott meg a hangom
-Ilyen sötétbe?Luhan úgy nézett rám mintha el ment volna az eszem
-Ahha!bólintottam
-Én benne vagyok!mondták a lányok,majd a fiúk is vonakodva de bele mentek
-Az erdőbe nem mehettek!mondta szigorúan Kris.
-Rendben!álltam fel de a hirtelen mozdulattól még jobban meg szédültem és majdnem vissza estem de Kris gyorsan el kapott és vissza rántott így igen csak közel kerültem hozzá.
-Bocsi!távolodtam el
-Jobba vigyázz!apáskodott
-Na kezdjük!csapta össze tenyerét Chen
-Ki lesz a hunyó?kérdeztem
-Aki ki találta!vágták rá barátnőim
-Ahh,legyen.egyeztem bele,de csak 50ig számolok...el takartam a szemem -Egy. kezdtem bele
-Csak ne,hogy bele zavarodj ilyen állapotba!súgta valaki alig érthetően
-Nem fogok!itt el is árultam magam
-50 Aki bújt aki nem megyek.kiáltottam és el indultam a sötét kertbe,a tűz is alig adott valami fényt már...az adrenalin szint a testembe egyre jobban nőtt...

2.Chapter

Le mentem én is,hogy meg mutassam magam.A konyhába mentem valami harapnivalóért.Épp a hűtőbe matattam majd' be estem rajta mikor valaki hozzám szólt.

-Te nyerted meg ügye?kérdezte egy pajkos hang,fejemet be vertem a hűtőbe mikor ki kaptam,hogy lássam az illetőt,aki viszont nagy nevetésbe tört ki

-Áu! nyúltam a fejemhez...Igen én!mondtam 

-Vicces vagy!mondta Luhan aranyosan

-Örülök,hogy jól szórakozol!húztam mosolyra szám

-Te miért nem jössz karaokizni?nézett rám kíváncsian

-Nem tudok,énekelni és nem vagyok a legjobb hangulatba.válaszoltam őszintén

-Na gyere!meg fogta a kezem és a nappaliba húzott.Mindenki rám kapta a tekinteté és Luhan-ra.

-Most EunJi jön!mondta mosolyogva.

-Luhan!nézetem rá 

-Na kezd.olyan volt velem mintha már ezer éve ismerne

-Ahis!fújtattam majd el vettem az egyik mikrofont a barátnőm kezéből, a zene el indult és el kezdtem énekelni már ha ezt annak lehetett hívni.Mikor vége lett vissza adtam a mikrofont és vissza mentem a konyhába.

-Nem vagytok éhesek?szóltam mindenkihez.

-De!szinte kórusban hallottam.neki álltam szendvicseket gyártani.

Lassan el készültem a harapni valóval.

-Segítek!vette el a kezemből Chen a tálcát

-Köszönöm!mosolyogtam rá

Majd az étkezőbe mentünk és enni kezdtünk,hihetetlen gyorsasággal fogytak el a szendvicsek épp,hogy egyet meg ettem.

-Éhesek lehetettek.álltam fel és vittem el a tálcákat a konyhába

-Köszönjük!mondták mint az óvodások

-Lenne egy kérdésem!állt fel Kris a helyéről.Eszméletlen ez az ember,meg fagyasztja a levegőt maga körül megdöbbentő.gondolkoztam el

-Hallgatunk!néztek rá barátnőim csillogó szemekkel,hányi tudtam volna ettől a sok nyáladzástól

-Szoba elosztás?kérdezte

-Oppa aludhatsz velem!állt fel az egyik barátnőm ujjongva

-Nem,veleeem!jött a másik már a fejemet fogtam a konyha pultra támaszkodva

-Kiábrándító ez a helyzet nem igaz?jött oda hozzám Lay

-Úgy ahogy mondod!helyeseltem

-Te melyik szobába vagy?dőlt neki a pultnak

-Az emeleten vagyok!Ők meg itt lent egy szobába vannak 3-an,mellettük van egy szabad szoba meg fönt.magyaráztam

-Akkor dugjuk be hozzájuk Krist és probléma le zárva.kuncogott

-Felőlem.nevettem el magam

-EunJi most mi olyan vicces?förmedt rám barátnőm

-Semmi!próbáltam nem nevetni.Hihetetlenül nevetséges volt ez a helyzet ami itt volt.

-Na úgy hallottam,hogy ti 3-an vagytok egy szobába és EunJi egybe egyedül,szóval...

-Én az emeleten leszek!vágott Lay szavába Kris

-Legyen,szoba társaid?kérdezte az idősebbet

-Nekem mindegy!vont vállat a szőke

-Rendben én itt lent leszek,Baozi-vel és Luhan-el,ti meg ott fent hárman!magyarázott a barna

-Legyen!bólintott Kris

-Akkor most csendes pihenő aztán este egy jó kis tűz rakás és rém történet mesélgetés.csapta össze tenyerét Tao

Így is lett mindenki el ment a szobájába,örültem,hogy egyedül lettem.Nem kell más szuszogását hallgatom és az egész ágy az  enyém volt.El nyúltam az ágyon és álomba merültem.

1.Chapter

Amint ki nyitottam szemem,már szaladtam is a gépemet bekapcsolni.Meg néztem az emailjaimat és nagy örömködésbe kezdtem.Amint meg láttam,hogy megnyertük a hosszú hétvégét az EXO-M-el.Gyorsan a telefonomért nyúltam és csoportos beszélgetést indítottam.

Fel hívtam három legjobb barátnőmet akik velem jönnek a kirándulásra.Amint el meséltem nekik nagy ujjongásba fogtak.Meg beszéltük,hogy holnap reggel 8kor az SM épülete előtt találkozunk.Mivel nem tudtunk már össze futni mivel csütörtök van.Le tettük a telefont,el kezdtem csomagolni.Egyre jobban izgatott lettem hisz imádtam a fiúkat,bár én nem az a vinnyogós rajongó vagyok mint a barátnőim.

Rettentő lassan telelt el ez a nap.Estérepersze,hogy nem jött álom a szememre...egész éljel csak forgolódtam~így meg volt reggel a hatása.Fáradtan és nyűgösen ébredtem.Rendbe szedtem magam és indultam.Hívtam egy taxit,hogy minnél előbb ott legyek.A barátnőim már ott toporzékoltak.

Vártunk még egy kicsit és az épületből egy idősebb fiú lépett ki és haladt felénk.

-Song EunJi?kérdezte

-Igen!bólintottam

-Én viszem magukat a kempinghez.mosolygott kedvesen

-Rendben!megint csak bólintottam

-És a fiúk?esett kétségbe barátnőm

-Ők később jönnek oda,na szálljatok be.mutatott a kis buszra

Be pakoltuk a csomagjainkat,majd el indultunk,1órán át csak mentünk előre majd belara és megint előre majd jobbra és megint előre.Így ment ez amíg el nem értük uti célunkat.Egy nagyon szép helyen álltunk meg,igen rég óta lakok itt de ezen a helyen még nem jártam.Egyszerűen gyönyörű volt,minden olyan természetes volt.Ki pakoltunk az autóból és sétáltunk a ház felé.

Ez inkább volt villa mint ház,be léptünk,nagyon nagy hát volt szép tágas és fényes.a nappaliból nyílt a konyha,és az mellet volt 2 szoba,az utolsó szobával szembe volt a fürdő,amint beljebb haladtunk meg láttam az emeletre vezető lépcsőt.Egyből meg céloztam azt.Az emeletre ahogy fel értem meglepetésemre majdnem ugyan az volt az el rendezés csak konyha nélkül, és a szobák is távolabb voltak egymástól.A hátsó szobába vettem az irányt,gyönyörű volt és tágas nagy ablak nézett az erdőre.A szobába volt egy hatalmas francia ágy,amin legalább öt ember el fért volna,két szekrény állt a két oldalán és egy polc kötötte össze azokat.Olyan érzésem volt mint,ha egy álom nyaralásra jöttem volna.De meg torpantam mi előtt le mentem volna a többiekhez.Csak 4 szoba van  és 10-en leszünk itt.Mégis,hogy fogunk aludni?vetettem fel magamban a kérdést.

Megrántottam vállam és le mentem.

-Akkor én itt is hagylak titeket 3 nap múlva találkozunk!mondta a sofőrünk és távozott

-Akkor ki hol lesz?kérdezte pajkosan a barátnőm

-Én fent leszek!vágtam rá

-Legyen!bólintottak mind 3-an

-Mi itt leszünk lent az egyik szobába pont van egy emeletes ágy és egy sima egy személyes mi ott el leszünk,így a fiúk is könnyebben el lesznek!magyarázta

-Akkor pakoljunk ki!csaptam össze tenyeremet és az emelet fele vettem az irányt ismét.

Már egy órája pakolásztam,mikor kopogtak az ajtón.

-Igen?

-Meg jöttek a fiúk,gyere le te is!mondta izgatottan a barátnőm

-Mindjárt végzek és megyek!mondtam kedvesen,rettentő fáradt voltam ahozz,hogy most jó pofizzak bárkivel is.De ha egyszer ők miatt vagyunk itt...Vettem egy nagy levegőt és ki léptem az ajtón majd a lépcső felé mentem.Lent nagyban ment a karaoki,látszott mindenkin,hogy fel szabadult és jól érzi magát,kivéve én.Ezért inkább le ültem a lépcső közepén és néztem a többieket.Aztán be következett amitől féltem,meg szólalt a What is love és a barátaim vinnyogásba kezdtek.már én szégyellem magam.De a fiúk,jól bírták el vették a mikrofont és énekelni kezdtek.