*
*
*
Lassan ez a 3.hónapja,hogy nem tudok semmit róla.Már nem is reménykedem benne,tovább léptem 1hónapja sikerült meg ismernem egy nagyon kedves és helyes fiút a suliból akivel ma már egy párt alkotunk nagyon jól ki jövünk egymással.De azt a bizonyos szót még nem tudtam ki mondani neki.
Ma Sungmin-al úgy döntöttünk,hogy el megyünk bulizni.Így is lett el készültem és 10 órára már jött is értem.Egy közeli igen jól menő helyre mentünk.A klub tele volt emberekkel,tetszett hiszen nagyon keveset járok ilyen helyre a barátommal ellentétben.Ő majdnem minden bulin tiszteletét teszi ebből kifolyólag rengetegen ismerik itt is.
Le ültünk az ismerőseihez,kicsit feszélyezve éreztem magam ezért nem is nagyon beszélgettem.De ahogy az alkohol a szervezetembe nőtt úgy egyre jobban meg bátorodtam.
-Akkor ma végre meg lesz?hallottam meg fél füllel ahogy az egyik srác mondja Sungmin-nak
Erre Sungmin egy kaján mosollyal rám nézett majd bólintott egyet.Rettentő rosszul esett,hogy csak a szex miatt van velem én hittem benne hogy ő tényleg meg szeretett de nem...Fel álltam a helyemről és szólás nélkül a kijáratot vettem irányba,igen nehezemre esett a menni nagyon szédültem.Majdnem előre estem de valaki karja meg állította zuhanásom.Ismerős illat csapta meg orromat féltem fel nézni,egyik felem reménykedett benne a másik totálisan ellene volt a vele való találkozásnak ilyen állapotba.
-B-bocsánat!szálltam ki a kezei közül
-EunJi még mindig nem tudsz vigyázni magadra!tűrt Lay egy tincset a fülem mögé
-Látod!mosolyogtam,nagyon szégyelltem magam amiért így lát
-Minden rendben van?kérdezte kedvesen
~Eh még,hogy minden rendben,te vagy az életem legnagyobb problémája.gondoltam
-Igen minden rendben!feleltem egyszerűen
-Kicsim minden oké?ölelt meg hátulról Sungmin.Hirtelen Lay-re néztem arcán csalódottság jelent meg
-Igen minden rendben van!mosolyogtam rá.Nem akartam,hogy Lay lássa,hogy nélküle el veszett vagyok!
-Be mutatod a barátod?kérdezte Lay
-Jaj persze,Lay ő Sungmin a barátom!
-Örülök!mondta Sungmin
-Lassan kellene menni haza fele!monda Sungmin ahogy ki mondta haza szót összerándult az összes izmom
-O-oké!nyögtem
-EunJi beszélhetnénk?kérdezte Lay
-Igen!bólintottam
-Majd szólj ha mehetünk!hagyott ott Lay-el
-Boldog vagy?kérdezte Lay
-Igen!mondtam
-Nem volt meg győző.mosolygott
-De,de az vagyok!beszéltem evvel rá magam
-Szereted?lépett egy lépést közelebb
-I-igen!nyögtem zavaromban
-Ez sem volt meg győző
-Jó jó nem szeretem!ahogy ki mondtam Lay puha párnái tapadtak az enyémre csókja édes volt mint a méz.Közelebb vont magához és szorosan ölelt.
-Menjünk!szakad el tőlem
-Rendben!mondtam boldogan
Már ki értünk a helyről,ekkor valaki vissza húzott a kezemnél fogva.
-Sungmin kérlek hagy!bontottam le kezeit magamról
-Na most mi van?fordított magával szembe
-Semmi mondtam,hogy hagy!löktem le kezét arcomról
-Oké úgyis mondani akartam,hogy már ideje indulnunk haza!mosolygott
-Nem megyek veled sehova,keress mást akit...csuklott el a hangom
-Akkor most mi megyünk!meg fogta a vállam Lay meg fordított és kifelé vezetett.Sungmint ott hagytuk nem is szólt egy szót sem.Kint le ültünk az egyik padra.
-Miért vagyok ilyen szerencsétlen?kérdeztem hangosan magamtól,könnyeim meg indultak
-Sajnálom!ült le mellém Lay
-Én is sajnálom,hogy szerencsétlen vagyok!nevettem magamon
-Nem arra értettem!fordult felém
-Ja,ugyan semmi gond!legyintettem
-De,de van gond ha ott lettem volna melletted akkor nem találnak meg az ilyen fa fejek.simogatta meg a hátam,jól esett a törődése,de..
-Az már a múlt,már tovább léptem.fájt kimondanom
-Szóval már nem...
-Szeretlek!szakítottam félbe
-Ne hazudj magadnak!fordított magával szembe.A csillogó barna szemeiben teljesen el vesztem.
-Szeretlek!szökött ki a számon
Erre a válasza csak annyi volt,hogy közelebb hajolt és ajkait enyémnek szegezte,a csókunk könnyektől és túlfűtött szeretettől volt édes.
-Én is szeretlek!szakadt el tőlem
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése