Nagy mosollyal az arcomon keltem fel,kinyújtozkodtam ekkor meg ütöttem valakit.
-Ahh!szakadt ki belőle.A szemeim ki pattantak és a melletem fekvő Kris-re néztem.
-Úr isten!kaptam szám elé a kezem.Fogalmam sem volt,hogy hogy kerültem mellé,hisz tegnap még Lay-el a kertben álltunk de mi volt utánna?Vagy csak álmodtam mindent vele kapcsolatban,nem az nem lehet...merültem bele gondolataimba
-Örülök,hogy meg gondoltad magad!húzott magához Kris
-Mi meg gondoltam magam?Én úgy emlékszem,hogy itt hagytalak!távolodtam el tőle
-Igen,de az éjszaka közepén vissza jöttél.nézett rám
-Lay!ennyit tudtam ki nyögni
-Mi van vele?nézett rám Kris elég furcsán
-Semmi!keltem ki az ágyból
-Hova mész?
-Beszélnem kell Lay-el!húztam magamra pulcsimat
-Minek,mit akarsz tőle?kérdezte kicsit gúnyosan
-Az legyen az én dolgom!hagytam ott.A lakás még csöndes volt,le szaladtam a lépcsőn egyenesen,Lay-ék szoájába,Lay ágya mellé álltam.Olyan édesen aludt,hogy inkább nem ébresztettem fel.Kicsit fel dúlva ültem ki a teraszra a kávémat szürcsölve.Miért nem emlékszem mi volt,teganp ájszaka?Miért ébredtem Kris mellet.És mégis Kris mit akar tőlem?a kérdések nagy frusztrációt váltott ki belőlem.Lassan a ház megtelt emberekkel,mindenki fel kelt.Le ültünk reggelizni,mindenkinek jó kedve volt csak persze,hogy nekem nem.
-Na akkor ma partizunk!csapta össze a tenyerét XiuMin
-Van alkohol is!mondta sunyin Tao
-Én inkább haza mennék!sóhajtottam
-Mi még is miért?kérdezte aggódva.Luhan
-Nem érzem túl jól magam!nem volt hazugság nagyon nem voltam jól...lelkileg
-Maradj már csak a mai nap utánna soha többet nem látsz minket!próbált Chen vicces lenni
-Igen tudom!néztem Lay-re,aki aggódva nézett felém
-Na ma jól fogod magad érezni és kész!mondta Kris
-Legyen!küldtem felé egy enyhe mosolyt
-Ez a beszéd,akkor ma Paaartyzuunk!pattant fel XiuMin táncikálva,nem tudttam nem nevetni annyira aranyos volt.
-Lay beszélhetnénk kicsit?szóltam neki
-Persze!mosolygott majd a teraszra mentünk
-Hogy kerültem Kris mellé?kérdeztem tőle sunyin amin el mosolyodott
-Miután meg beszéltünk,hogy barátok maradunk,jó barátok az után be ültünk a kanapéra és el aludtál és fel vittelek a szobádba.Bocsi.húzta össze magát
-Értem.mosolyogtam
-EunJi?szólt lágyan
-Hmm?néztem rá
Olyan gyorsan történt fel sem fogtam,nyomott egy puszit a számra és ott hagyott.Olyan volt mint egy pajkos kis gyerek.
-Yáá!kiáltottam utána és iramodtam felé,de észrevett és a szobájuk felé vette az irány.Lassan léptem be a szobába,körül néztem de sehol nem láttam,beljebb mentem és az ajtó be csapódott.
-Megvagy!kapott el Lay hirtelen és az ágyra estünk,így fölém került.
-Olyan vagy mint egy rossz kisgyerek!nevettem el magam,már egyátalán nem zavart közelsége sőt örültem,hogy ilyen közel tudhatom magamhoz
-Nem is!nyafogott
-Látod,de nem baj ez is tetszik benned!hupsz túl sokat mondtam
-Áh szóval tetszem?húzta zsivány mosolyra a száját
-Mint ha ez nem lenne egyértelmű.magyráztam
-Akkor remélem ez is tetszeni fog!el mosolyogott,és közeledett,lasan szánk egymáshozért,lassú és pajkos csókot váltottunk,rá harapott a nyelvemre amire meg mozdultam kicsit.Hiba volt alfele igencsak hozzám ért.
-Ne legyél telhetetlen!tért vissza számhoz,kicsit kezdett érzékkibbé válni köztünk a csók,ekkor nyílt ki az ajtó.
-Tudtam!mondta XiuMin boldogan,úgy rebbentük szét mintha mit sem csináltunk volna
-Húhú így legyen ötösöm a lotton!újjongott
-Csöndbe legyél már!szólt rá Lay az idősebbikre én csak álltam ott mint,egy óvodás akit büntibe kűldtek
-Jójó bocsi,örülök nektek srácok!mosolygott
-Oppa,kérlek ne mond el senkinek!szóltam XiuMin-hez
-Oké!ezzel ki is ment,megint kettesbe hagyva minket
-Te kis telhetetlen!ölelt meg Lay
-Te kezted!néztem a szemébe
-És akkor én vagyok a gyerek!kaptam még egy puszit és ki mentünk a többiekhez,Lay-el kicsit probáltunk távol maradni egymástól,hogy ne legyen annyira feltűnő mi is van köztünk.Ugyan mi is lenne csak barátok avgyunk.nagyon jó barátok!adtam magamnak bátorságot
-Mit fogunk ma csinálni?huppantam le a barátnőim közé a kanapéra
-Ma kirándulunk,lassan el is indulhatnánk,hogy időbe vissza érjünk mert kezdődik a party és hívünk vendégeket is!mondta sejtelmesen Luhan
-Oh milyen vendégeket?csillant fel barátnőm szeme
-Majd meg tudjátok!Irány pakolni!utasított minket a bami szemű
Mindenki össze szedett egy kistáskát és már indultunk is.Az erdőbe mentünk a túrista uton vagy egy órát baktatunk míg ki értünk egy gyönyörű tisztásra.
-Azta ez gyönyörű!tátottam el a számat
-Itt akartunk sátorozni!mondta Tao
-De este biztos ijesztő!mondtam
-Lehet benne valami!msolygott
-Akkor pakoljunk ki és piknikezzünk!mondta Kris
Így is lett,ki pakoltuk a plédet és az enni valót és falatozni kezdtünk,közben beszélgettünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése