17.Chapter FINALE +18

Layt vártam a kanapén ülve,csak gondolnom kellet rá már kopogtak is,oda szaladtam és mosolyogva ajtót nyitottam.
-Megjöttem!lépett be az ajtón Lay,majd' be csukta maga mögött
-Örülök!öleltem szorosan magamhoz
-Nem kapok levegőt!mondta pajkosan
-Bocsi!szakadtam el tőle
-Hé,azt nem mondtam,hogy nem esik jól!húzott vissza magához
-Nagyon hiányoztál!súgtam a nyakába,férfias illatát magamba szívtam
-Te is!el távolodott,de csak annyira hogy a szemembe nézzen
-Szeretlek!válaszom meg sem várva ajkaimra tapadt.Lágyan faltuk egymás ajkait,egyik kezemmel közelebb húztam magamhoz a másikkal bele túrtam dús barna hajába.Egyre heveskedett a levegő körülöttünk.Tudtam jól mi fog jönni most és eszem ágában sem volt vissza hátrálni.Lay lassan tolni kezdett a szobám felé,lassan le fektetett az ágyra.Fölém mászott és a szemembe nézett,nem mondott semmit.Meg mámorított a csillogó barna szeme.Aprót bólintottam,mintha tudtam volna mit akart kérdezni.El mosolyodott és homlokon csókolt,aztán az orromra adott egy apró puszit és végül meg csókolt.Szenvedélyes és mély csókunkat be fejezvén a kulcscsontomra tévedt.Pólóm akadályozta a tovább haladásban ezért le húzta rólam.Végig csókolt a nyakamtól a hasam aljáig,majd a nadrágomat kezdte ki bontani.Ekkor meg fogtam a kezét és fel húztam magamhoz.
-Túl sok rajtad a ruha!mondtam kajánul és át vettem az irányítást,hátára feküdt,én a csípőjére.Apró csókokat leheltem nyakára majd kulcscsontjára,pólóját lassan le húztam róla így magam elé tárva gyönyörű testét.Lassan haladtam lefelé míg a nadrágjához nem értem.Kínzó lassúsággal le húztam a bokszerével együtt.Magamat is meg szabadítottam a többi ruhadarabomtól és vissza másztam rá.Ekkor egy hirtelen mozdulattal át fordított és el helyezkedett a lábam között!
-Szeretlek!súgta nyájasan a fülembe és lassan hatolt belém
Nagyot sóhajtottam,Lay csókja enyhítette a most még kellemetlen érzést.Lassan kezdett mozogni bennem,egyre jobban élveztem.Apró nyögések hagyták el ajkaimat.Lay egyre gyorsabb tempót vett fel.A szobában egyre melegebb lett,Lay zihálása is felgyorsult.
-Yixing Ahhh!nyögtem az élvezettől
-Még egy kicsi szerelmem!nyögte
Ekkor még gyorsabbra vette.Férfias nyögéssel élvezett el ő is!
Ziháló teste az enyémen pihent jó néhány percig,a hátát simogattam.Le mászott rólam és be bújt mellém a takarót magunkra húztuk.Majd mind ketten mély álomba merültünk!
Nem kellettek szavak,hisz mind ketten tudtuk,hogy egymásnak mi vagyunk a legfontosabbak!

16.Chapter

Már 3hónapja nem találkoztam Layel,Sungminal már nem vagyunk együtt hiába próbáltam nem tudtam meg szeretni.

Mivel most szünet van az iskolában,így van egy kis időm magamra.
Így úgy döntöttem vásárolni megyek ma.
Borongós idő van,lóg az eső lába.Gyors lépekkel haladtam a pláza felé el ne érjen az eső.
Kedvenc üzletembe mentem,de zárva volt amin el is csodálkoztam hisz csúcs idő van ilyenkor rengetegen szokták itt költeni a pénzüket.Be kukucskáltam az átlátszó üveg ajtón.
Egy pillanatra meg állt körülöttem az idő az ereimben a vér meg fagyott mikor meg láttam Layt.Addig tapadtam az üvegre amíg észrevett.Zavartan fordultam el és lépéseim számát fel gyorsítottam.Már kint voltam a plázából ekkor meg álltam egy pillanatra.
Mit is csinálok én?Hisz semmi sem köt hozzá...gondolkodtam el
-Egy pillanatra!szólt hozzám egy ismerős hang
-Igen?félve fordultam felé
-Minden rendben?kérdezte kedvesen Lay
-P-persze,csak vásárolni szerettem volna,de láttam h zárva van és és..be kukkantottam és meg láttalak...hallgattam el
-El jöttünk mi is vásárolni,de ha gondolod fel viszlek!ajánlotta fel
-Ugyan,de hogy már úgyis mennem kell.utasítottam vissza kedvesen
-EunJi?szólt lágyan
-hmm?néztem rá
-Mi történt velünk?simított végig arc élemen
-Lay az már régen volt,tovább léptem neked is azt kellene!hátráltam
-Igen valószínű,hogy azért rohantál el mikor meg láttál mert tovább léptél,hiába is tagadod magadnak tudom,hogy szeretsz!arcomat két keze közé zárta és közeledett
-Kérlek...oly halkan súgtam szavam,hogy biztos voltam benne ,hogy nem hallotta
Ajkai lágyan simogatták ajkaimat,felelmelő érzés volt újra érezni őt.Bele túrtam barna hajába így vontam közelebb magamhoz.
-Szeretlek!súgtam ajkai közé
-Tudom!mondta játékosan
-Menned kellene!szakadtam el tőle
-Este meg látogatlak,sok mindent meg kell beszélnünk!ölelt meg
-Rendben!motyogtam a nyakába
-Szeretlek!csókkal pecsételte szavát és vissza ment az üzletbe
Én haza indultam,boldog voltam,hogy újra találkoztam vele és,hogy még mindig engem szeret.

15.Chapter

 

Layel keltem fel hétfő reggel.

A hétvége utolsó napját együtt töltöttünk arra viszont nem tértünk vissza.Úgy váltunk el reggel,hogy annyit mondott,hogy még be pótoljuk.

Az iskolába próbáltam Sungmint kerülni,de nem sikerült.
-Beszélhetnénk?fogta meg a karom mi előtt be léptem volna a terembe
-Mond!álltam meg vele szembe
-Kérlek ne haragudj rám én tényleg szeretlek,és egy hülye voltam,hogy ilyeneket mondtam neked,én nem csak meg fektetni akarlak.Fontos vagy nekem!Gondolj bele az elmúlt egy hónapban milyen jól el voltunk...lépett egy lépéssel közelebb
-Sungmin nem haragszom,de én Layt szeretem!mondtam a szemébe
-De ő mit tudna adni neked?Mikor mindig utazik és alig van rád ideje,sőt bujkálnotok kell hisz ő HÍRES EunJi fogd már fel,hogy mellette nincsen jövőd!fájt amit mondott mert igaza volt
-Sungmin kérlek!toltam el magamtól
-Én itt vagyok neked,gondold át kérlek!Este át megyek!kaptam egy puszit az arcomra majd mind ketten mentünk utunkra.
Egész nap ez a beszélgetés és Lay csillogó szeremmel teli szemei jártak a fejembe.Sungminak igaza volt abban,hogy Layel nem lenne ez igazi kapcsolat,de hiába is akarom meg tagadni ha szeretem!
Ez a nap rettentő gyorsan el ment,alig,hogy haza értem már csöngettek is.Az ajtóhoz siettem.
-Szia!ölelt meg szorosan Lay
és már be is csukta maga mögött az ajtót
-Valami baj van?engedtem el
-Ma utazunk vissza Kínába.a vér meg fagyott bennem,megint elveszítem meghatározhatatlan időre
-Áh értem!feleltem el haló hangon majd' indultam  a konyhába
-EunJi sietek vissza!jött utánam
-Tudom,tudom,de..ah mindegy,kérlek többet ne keress!jelentettem ki egyszerűen
-Tessék?kerekedtek ki a szemei
-Jól hallottad!váltottam hideg modora
-De szerelmem miért?jött közelebb
-Lay kérlek,vissza mentem Sungminhoz!toltam el magamtól
-Ezt te sem gondolod komolyan ügye?lett ideges
-De,de komolyan gondolom,nem akarok mindig bujkálni ha a szerelmemmel akarok lenni,nem akarom,hogy bajod származzon belőlem!Így lesz a legjobb,remélem találsz valakit aki jobban illik hozzád mint én!nem bírtam tovább arcomat el öntötték a forró könnyeim
-Legyen!mondta egyszerűen majd hátat fordított és ott hagyott Örökre.
Meg kellet támaszkodnom a konyha pultba,hogy el ne essek.Fájdalmas sírásban törtem ki a padló volt az utolsó támaszom.Rettentően éreztem magam,nem akartam belé szeretni,önző módon csak magamnak akartam.DE ennek itt most vége minden olyan lesz mit a kirándulás előtt...
Halk kopogás törte meg elkalandozott elmém.Fel tápászkodtam a földről és az ajtóhoz mentem.
-Megjöttem!mondta csilingelő hangon Sungmin,de ahogy meg látott a mosolya le fagyott az arcáról-Baj van?jött be
-Elment..örökre elment!kezdtem megint sírásba
-Hé,shh!ölelt meg
-Sungmin!súgtam halkan a mellkasába
-Ne mondj semmit,itt vagyok!engedett el,hogy szemembe nézhessen,teljesen mást láttam a szemeibe mint máskor,csalódott volt,de mégis reménnyel teljes.Lassan közlebb hajolt és arcomat el lepte apró puszikkal.
-Ez csikiz!mosolyodtam el gyengén
-Na ezt a mosolyt szeretném mindig látni azon a gyönyörű fejeden!mondta pajkosan
Nem válaszoltam,csak néztem boldog arcát...remélem tényleg jól döntöttem!

14.Chapter

 

A nap haloványan világított be az ablakon,lassan fel ültem az ágyon.Nyúzott voltam és fáradt,hasogatott a fejem.Észbe kaptam,hogy hol vagyok..ITTHON.Körül néztem a szobámba és sehol senki,nem értettem,hogyan kerültem haza,hisz tegnap este még Layel voltam.

-Úristen Lay!ugrottam ki az ágyból

-A konyhában vagyok!szólt vissza a fiú

Lassan ki mentem a konyhába,de inkább a nappaliban foglaltam helyet,Lay kávéval a kezében követett.

-Hogy kerültem haza?kortyoltam bele a fekete nedűbe

-A padon el bomiskoltál így hívtam egy taxit és haza hoztalak!simogatta meg arcomat

-Oh...Köszönöm!mosolyogtam

-Van valami programod mára?kérdezte kedves hangján

-Nézz rám,egy hulla vagyok!mutattam végig magamon

-Akkor jó mert akkor az egész napot velem töltheted!mondta boldogan

-Nem lesz baj,ha itt maradsz?néztem barna íriszébe

-Most pihenőnk van,nem lesz baj ne aggódj!hajolt közelebb finoman rajongva csókolt meg. Megfeledkeztem minden bajomról a helyről, az időpontról, az okról.. Csak arra emlékeztem, hogy szeret, akar és az övé vagyok.Lassan az ölébe húzott,és így csókolt tovább.

El szakadt tőlem és szemembe nézett,mélyen és őszintén.

-Szeretlek!súgta a számba,el mosolyodtam és most én kezdeményeztem a csókot.Egyre hevesebben faltuk egymás ajkait.Éreztem,hogy a vér össze tódul alfelemnél,csak egyet tudtam Akarom!Meg mozdítottam csípőmet,lüktető hímtagján mire egy férfias nyögést engedett a számba.

Majd kezét csípőmre helyezte és rá nyomott alfelére.Nyakam csókolgatta majd kulcs csontomat...ekkor meg szólalt a csengő

-Vártál valakit?szakadt el tőlem

-Nem,de nem fontos majd el megy!pusziltam meg

De aki az ajtó másik oldalán állt nem hagyta ennyiben,szabályosan rá feküdt a csengőre.

-Jövök már!szálltam ki Lay öléből

-Ezt még folytatjuk!húzott vissza a karomnál fogva és meg csókolt

Az ajtóhoz értem,kezem a kilincsre helyeztem és le nyomtam.

-Sungmin te mi a jó..

-Kérlek bocsáss meg,fontos vagy nekem,kérlek gyere vissza hozzám!ölelt meg szorosan

-Kérlek engedj el!próbáltam el lökni magamtól

-De én szeretlek!szakadt el tőlem

-Szerelmem minden rendben van?jött ki Lay és magához húzott hátulról

-Amint látod!húztam gúnyos mosolyra a számat

-TE meg mit keresel itt?Sungmin,arcán az uralmat át vette a féltékenység és a düh

-Sungmin Lay és én..

-Szerelmesek vagyunk egymásba!fejezte be helyettem Lay

-Az nem lehet EunJi tudom,hogy te engem szeretsz ez a kis sztárocskának csak a tested kell!ahogy az utolsó mondat el hagyta a száját csattant is a pofon az arcán,szája elé kapta a kezét majd köpött egyett

-Te rohadt kurva!indult meg felém,de Lay gyorsan el lökött maga elöl és meg ütötte Sungmint aki a földön landolt.

-Most pedig takarodj!mondta ingerülten Lay majd be csapta az ajtót és kulcsra zárta

-Jól vagy?ölelt meg

-Most már igen!bújtam hozzá

-Remélem többet nem jön!fújtatott

-Bele sem merek gondolni mi lett volna ha nem vagy itt!néztem rá

-Ebbe bele sem gondolok!húzott vissza magához

-Le tusolok!mondtam halkan

-Segítsek?mosolygott rám kajánul 

-Perverz!dugtam ki rá a nyelvem majd a fürdőbe iszkoltam~

13.Chapter

Felébredtem,az egészet csak álmodtam!A filmet amit meg akartam nézni abból már csak a stáb listát láthattam.Csalódottság fogott el annyira szeretném már ha el jönne hozzám,de hiába várom nem jön...
*
*
*
Lassan ez a 3.hónapja,hogy nem tudok semmit róla.Már nem is reménykedem benne,tovább léptem 1hónapja sikerült meg ismernem egy nagyon kedves és helyes fiút a suliból akivel ma már egy párt alkotunk nagyon jól ki jövünk egymással.De azt a bizonyos szót még nem tudtam ki mondani neki.
Ma Sungmin-al úgy döntöttünk,hogy el megyünk bulizni.Így is lett el készültem és 10 órára már jött is értem.Egy közeli igen jól menő helyre mentünk.A klub tele volt emberekkel,tetszett hiszen nagyon keveset járok ilyen helyre a barátommal ellentétben.Ő majdnem minden bulin tiszteletét teszi ebből kifolyólag rengetegen ismerik itt is.
Le ültünk az ismerőseihez,kicsit feszélyezve éreztem magam ezért nem is nagyon beszélgettem.De ahogy az alkohol a szervezetembe nőtt úgy egyre jobban meg bátorodtam.
-Akkor ma végre meg lesz?hallottam meg fél füllel ahogy az egyik srác mondja Sungmin-nak
Erre Sungmin egy kaján mosollyal rám nézett majd bólintott egyet.Rettentő rosszul esett,hogy csak a szex miatt van velem én hittem benne hogy ő tényleg meg szeretett de nem...Fel álltam a helyemről és szólás nélkül a kijáratot vettem irányba,igen nehezemre esett a menni nagyon szédültem.Majdnem előre estem de valaki karja meg állította zuhanásom.Ismerős illat csapta meg orromat féltem fel nézni,egyik felem reménykedett benne a másik totálisan ellene volt a vele való találkozásnak ilyen állapotba.
-B-bocsánat!szálltam ki a kezei közül
-EunJi még mindig nem tudsz vigyázni magadra!tűrt Lay egy tincset a fülem mögé
-Látod!mosolyogtam,nagyon szégyelltem magam amiért így lát
-Minden rendben van?kérdezte kedvesen
~Eh még,hogy minden rendben,te vagy az életem legnagyobb problémája.gondoltam
 -Igen minden rendben!feleltem egyszerűen
-Kicsim minden oké?ölelt meg hátulról Sungmin.Hirtelen Lay-re néztem arcán csalódottság jelent meg
-Igen minden rendben van!mosolyogtam rá.Nem akartam,hogy Lay lássa,hogy nélküle el veszett vagyok!
-Be mutatod a barátod?kérdezte Lay
-Jaj persze,Lay ő Sungmin a barátom!
-Örülök!mondta Sungmin
-Lassan kellene menni haza fele!monda Sungmin ahogy ki mondta haza szót összerándult az összes izmom
-O-oké!nyögtem
-EunJi beszélhetnénk?kérdezte Lay
-Igen!bólintottam
-Majd szólj ha mehetünk!hagyott ott Lay-el
-Boldog vagy?kérdezte Lay
-Igen!mondtam
-Nem volt meg győző.mosolygott
-De,de az vagyok!beszéltem evvel rá magam
-Szereted?lépett egy lépést közelebb
-I-igen!nyögtem zavaromban
-Ez sem volt meg győző
-Jó jó nem szeretem!ahogy ki mondtam Lay puha párnái tapadtak az enyémre csókja édes volt mint a méz.Közelebb vont magához és szorosan ölelt.
-Menjünk!szakad el tőlem
-Rendben!mondtam boldogan
Már ki értünk a helyről,ekkor valaki vissza húzott a kezemnél fogva.
-Sungmin kérlek hagy!bontottam le kezeit magamról
-Na most mi van?fordított magával szembe
-Semmi mondtam,hogy hagy!löktem le kezét arcomról
-Oké úgyis mondani akartam,hogy már ideje indulnunk haza!mosolygott
-Nem megyek veled sehova,keress mást akit...csuklott el a hangom
-Akkor most mi megyünk!meg fogta a vállam Lay meg fordított és kifelé vezetett.Sungmint ott hagytuk nem is szólt egy szót sem.Kint le ültünk az egyik padra.
-Miért vagyok ilyen szerencsétlen?kérdeztem hangosan magamtól,könnyeim meg indultak
-Sajnálom!ült le mellém Lay
-Én is sajnálom,hogy szerencsétlen vagyok!nevettem magamon
-Nem arra értettem!fordult felém
-Ja,ugyan semmi gond!legyintettem
-De,de van gond ha ott lettem volna melletted akkor nem találnak meg az ilyen fa fejek.simogatta meg a hátam,jól esett a törődése,de..
-Az már a múlt,már tovább léptem.fájt kimondanom
-Szóval már nem...
-Szeretlek!szakítottam félbe
 -Ne hazudj magadnak!fordított magával szembe.A csillogó barna szemeiben teljesen el vesztem.
-Szeretlek!szökött ki a számon
Erre a válasza csak annyi volt,hogy közelebb hajolt és ajkait enyémnek szegezte,a csókunk könnyektől és túlfűtött szeretettől volt édes.
 -Én is szeretlek!szakadt el tőlem

12.Chapter

Lay meg ígérte,hogy holnap jön ami  már egy hete volt, azóta semmit nem hallottam felőle.
Kicsit fájt a dolog,hogy nem volt képes szólni,hogy nem tud jönni.De mindegy is ezt már nagyjából le zártam magamba....nagyjából...


Már be sötétedett mikor ki léptem az iskola kapuján,péntek van mindenki el indult már bulizni én meg a könyvtárból ballagok haza.Amióta Lay meg jelent az iskolába azóta a barátnőim igen csak kerülnek mind az iskolán belül és kívül is.Így mivel nincs más programom el terveztem,hogy otthon egy jó meleg fürdés után,megnézek egy jó horror filmet.
Lassan haza értem,meg vacsoráztam és le is fürödtem már,épp a filmet tettem be a lejátszóba mikor csöngettek.Félve léptem oda,hisz nem vártam senkit sem.Ki néztem a kukucskálón és meg láttam Őt ott állt egyedül mosolyogva.Egyszerre voltam boldog és szomorú,boldog voltam mert itt van,de szomorú mert tudom,hogy csak magyarázkodni jött...
 -Szia.nyitottam ajtót
-Szia.mondta kedvesen
-Mi járatban erre fele?léptem ki az ajtó elé és be húztam magam mögött az ajtót
-Nem megyünk be?nézett az ajtóra kérdően
-Legyen!egyeztem bele és be invitáltam lakásomba
-Szép kis lakás!nézett körbe
-Köszi,akkor?fordultam felé
-Csak nem filmet nézni készültél?nézett el mellettem
-Ami azt illeti de,de ez most lényegtelen miért jöttél?állítottam meg még a kanapé előtt
-Hozzád jöttem nem egyértelmű?lépett egy lépéssel közelebb
-Oh értem,meg vagyok amint látod szóval..
-Ügye nem akarsz el küldeni?vágott a szavamba
-Lay mi értelme lenne ennek az egésznek?Én nem vagyok hozzád való!jelentettem ki határozottan
-Igen is lenne vagyis van értelme,sajnálom,hogy el foglalt vagyok és nincs elegendő időm rád!lépett még közelebb
-Kérlek ne!suttogtam
-És igen is hozzám való vagy!nézett a szemembe
-Lay!szöktek könnyek a szemedbe
-Shh!tette mutató ujját a számra majd lassan le húzta és meg csókolt.
Hiányzott puha ajkainak érintése,jól eső bizsergés járta át testemet mikor keze végig szántott oldalamon és a csípőmnél állt meg.Egyik kezemmel át karoltam és közelebb vontam magamhoz másikkal pedig bele túrtam gyönyörű hajába.Lassan tolni kezdett a kanapé felé a csókunkat meg nem szakítva.Óvatosan lefektetett a hátamra és lábaim közé mászott...

Megint az összes ellene szóló elméletem le rombolta ahogy meg jelent~

11.Chapter

 

Már egy hét telt el,hogy haza jöttem a kirándulásról.Az óta ha tehetem kerülöm a barátnőimet,nem akarom tudni mit mondott Lay vagy,hogy keresett-e egyáltalán.Így is rossz,hogy így váltunk el egymástól,nem akarok róla semmit és azt akarom,hogy ő se tudjon rólam semmit.

 Az a 3nap volt életem legjobb napjai kivéve az ulolsó este második fele,nagyon sajnálom,hogy ez lett a vége~

Lassan haladtam az osztály termem felé már majdnem a terembe voltam mikor egyik osztály társam majd' fel lökött úgy jött ki az ajtón.

-Hé vigyázhatnál!szóltam rá

-Bocsi EunJi,de itt az EXO-M az iskolába,gyere te is!az összes izmom össze rándult és a levegő meglát a tüdőmben a kijelentésére

-Menj csak!mosolyogtam halványan,nem kellet neki kétszer mondani ott is hagyott.

Be mentem a terembe,de rá kellet jönnöm,hogy nem itt van az első óránk hanem az aula melletti teremben.Vettem egy nagy levegőt és el indultam,el értem az aulát ami zengett a vinnyogástól.Le hajtottam fejem és sietősre vettem lépteimet,tudtam,hogy kicsi az esélye annak,hogy össze találkozzak Lay-el de jobbnak láttam sietni.Nem haladtam előre tíz lépést és bele ütköztem valakibe.

-Bocs!nyögtem,ki akartam kerülni de vissza húzott és egyik kezét állam alá tette így kényszerítette arra,hogy rá nézzek.Elvesztem amint meg láttam azokat a csillogó barna szemeket.

-Szia!mosolygott lágyan,úgy csinált mintha minden nap ide járna

-M-mit keresel itt?nem tudtam el szakadni a szemeitől

-Hozzád jöttem!felelte zavartan

-Miért?néztem rá kérdően 

-Mert hiányoztál!vallotta be a szememet egyből el öntötte a könny

-Sajnálom!próbáltam le hajtani a fejem de nem engedte,közelebb hajolt és lány csókolt lehelt ajkamra.

-Kérlek ne kezdjük ezt megint ennek nincs jövője.fordítottam el a fejem

-Nem kezdünk semmit újra ott fojtatjuk ahol abba hagytuk,És igen is van jövőnk neked és nekem!ölelt meg

-Kérlek engedj!szálltam ki az öleléséből,ugyanúgy fájt ez neki mint nekem.El haladtam mellette és indultam az órámra.De rám jött a keserves sírás és a lány WC-ben kötöttem ki.

Az iskolai órák rettentő lassan teltek el,haza fele mentem mikor valaki hátulról meg ölelt és a fülelmbe szuszogott.

-EunJi kérlek!hallottam meg Lay-t

-Lay megint meg ijesztettél!kuncogtam

-Most nem volt szándékos!jött elém és vont magához

-Nagyon haragszol amiért ott hagytalak?kérdeztem miközben magamba szívtam illatát

-Nem haragszom,inkább te ne haragudj azért ami akkor este történt,tényleg meggondolatlan voltam!súgta a fülembe

-Már nem haragszom!bújtam hozzá

-Holnap lenne kedved randizni velem?nézett a szemembe

-Lenne!bólintottam

-Akkor holnap érted jövök!csókolt meg majd ahogy jött el is ment

Miért nem tudok neki nemet mondani? Kérlek istenem ne szeressek bele!

Vagy már meg is történt?léptem be a lakásba