Lassan el indultam a többieket keresni,be néztem minden bokor mögé,hátha de semmi a ház mögé mentem ahol volt egy kis fa kuckó.Be mentem,de ott sem volt senki.Kezdtem kicsit félni túl sötét van már itt kint,de azért el mentem a kert leghátsó részébe ahol az erdő kezdődött.Meg hallottam egy reccsenést minden izmom össze rándult és a hideg futott végig rajtam.Lassan haladtam a hang irányába.
-Nem tudom ki vagy de meg vagy!mondtam a sötétbe
-Inkább te vagy meg!kapott el valaki hátulról,a szívem ezerszer gyorsabban vert,azt hiszem ott helyben meg halok.
-Nyugi, semmi baj csak én vagyok!nyugtatott meg egy ismerős hang,lassan a levegő vételem a helyére állt.
-Meg ijesztettél.leheltem a semmibe
-Az volt a cél!kuncogott a nyakamba Lay.Kezdett kínos lenni közelsége így el szakadtam tőle,és szembe fordultam vele,hiba volt.Olyan közel voltunk egymáshoz,hogy szinte egymás szájában lélegeztünk.
-M-meg kell keresnem a többieket.motyogtam
-Mindenki be ment a házba,így akartak ki szúrni veled.világosította fel
-És te?léptem egy lépést háta,hogy a távolságot növeljem köztünk
-Én játszottam veled!lépett egyet előre
-Rendes vagy.szerencse,hogy sötét volt így el tudtam rejteni zavarom
-Na de menjünk be,kezd hideg lenni.indult meg végre
-Menj csak mindjárt megyek én is!
-Oké,de ne hogy el vigyen valami szörny!monda huncutul és már indult is
-Ugyan még neki sem kellenél!mondtam alig hallhatóan
Én vissza mentem a kertbe és rá feküdtem a paplanra amit kint hagytunk.Kicsit rosszul esett,hogy így ki játszottak a többiek,de Lay közeledését nem tudom,hova tenni.Lehet,hogy nála ez csak szimpla szimpátia a másik felé.Nekem túl közvetlennek hatott...túlságosan.Hátra dőltem a paplanon és a csillagokat néztem.Nem volt épp a legjobb ötlet,rettentően meg szédültem a fejem is meg fájdult így én is be mentem a házba.Mindenki a tévé előtt ült és valami filmet néztek.Engem megint ki hagyva ebből.Nem értem miért,pedig én minden hülyeségbe benne vagyok,mikor a lányokkal vagyunk mindig én hozom meg a hangulatot....várjunk a lányok ó hát persze,biztos be magyarázták a fiúknak,hogy humor gyilkos vagyok....azért mertem ezt fel tételezni mert mindegyiküket kitűnően ismerem....Legszívesebben össze pakoltam volna és haza mennék,de nem akarom el rontani mindenki hétvégéjét.
-Kösz a játékot!vetettem oda nekik flegmán választ nem hagyva a szobámba mentem.Le ültem az ágyra és csak néztem a semmibe.A semmittevésemet kopogás zavarta meg,nem adtam választ az ajtó mögött állónak,de az ajtó kinyílt és egy mosolygó Lay kukucskált be.
-Gyere enni!invitált
-Nem vagyok éhes,köszönöm!utasítottam vissza
-Valami baj van?jött be és maga mögött be csukta az ajtót
-Nincs,dehogy.tagadtam
-Ahha...ült le mellém - na had halljam
-Semmi lényeges mondom,csak fáradt vagyok ennyi.lehet,hogy kicsit durva voltam,de nem kenyerem sajnáltatni magam
-Oké-oké már itt sem vagyok.fel állt és ki ment.-remek nála is el vágtam magam.dőltem hátra
Meg vártam míg mindenki el megy aludni,majd a fürdőbe mentem a lehető leghalkabban le tusoltam,és utána a konyhába mentem valami ehető után néztem.Egy tányér mosolygott rám a pulton egy cetli volt rajta.
-Nem gondolod,hogy ilyenkor már nem kellene enni?- ennyi állt a cetlin.Vissza gondolva azt sem tudtam ki súgott a fülembe,és azt sem tudom ki írt a ezt a cetlit.Érdekes~ hagytam ennyiben és neki álltam enni.Miután elfogyasztottam a szendvicseket,a tévé elé ültem le halkítottam és el nyúltam a kanapén..és gyorsan álomba is merültem egy ültő helyemben~
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése