A nap sugarai ébresztettek,nagyot nyújtóztam de a kezem be ütöttem valamibe.Kinyitottam a szemem és oldalra néztem a szobámba volta.Azt sem tudom,hogy kerültem ide fel meg mertem volna rá esküdni,hogy a nappaliba voltam.Ha csak nem szórakozik velem valaki.eszméltem fel
-EunJi!siess mert lassan indulunk szólt be Xiumin
-Hova megyünk?néztem rá értetlenül
-Kirándulni az erdő közepén van egy nagy tisztás ma ott fogunk sátorozni.magyarázta teljes bele éléssel
-Rendben!ültem fel az ágyon Xiumin ki ment.Az információ amit kaptam még fel dolgozás alatt állt a fejembe.-Tisztás,Erdő közepe,Sátor...kinn a szabadba egész éjjel,Naa azt már nem.kaptam észbe.Össze szedtem magam és indulásra készen álltam így le mentem a többiekhez.
-Mi előtt el indulunk!szóltam mindenkihez,mindenki rám figyelt
-Hallgatunk.mondta Chen mosolyogva
-Én nem fogok kint sátorozni az erdő közepén,szóval mi előtt be esteledik én vissza jövök ide, ennyi mehetünk!kaptam fel a táskám
-Ennyire megijedtél tegnap az erdőbe?kuncogott Lay és bum mindenkinek el kerekedett a szem,
-Nem volt mitől félnem vagyis kitől.válaszoltam pajkos hangon Lay-nek amitől még inkább mosolyra húzta a száját.Amitn haladtunk az erdő felé,hallottam,hogy a barátnőim azon tanakodtak,hogy mit csináltunk tegnap az erdőbe...-Drágáim ha nem hagytatok volna fa képnél és bele mentetek volna a játékomba akkor,pontosan jól tudnátok,hogy Lay majd a frászt hozta rám az erdőbe.kicsit fel ment bennem a pumpa -De,honnan is tudnátok mikor el borít titeket a rózsaszín felhő,csak szólok már csak 2 nap és vége a leány álomnak.jött ki belőlem minden
-EunJi mi a baj?nézett rám nagy szemekkel az egyik lány
-Semmi ugyan tényleg semmi.indultam meg vissza a házba semmi kedvem nem volt jó pofozni egyikőjükkel sem.
Ahogy vissza értem,el gondolkodtam,hogy mit csináljak.Le mentem ki a kertbe és ki ültem az ég alá a paplanra és a felhőket néztem.Lassan a harag távozott belőlem.Zajt hallottam az erdő felül,de most valahogy ez sem tudott meg ijeszteni.Vártam,hogy ki illetve mi jön ki rajta.Az állam a földön koppant mikor meg láttam Kris-t.
-T-te mit keresel itt?kérdeztem tőle ahogy közelebb ért
-Az egyik barátnőd,be osont a sátramba és molesztált,így vissza jöttem.az a komolyság amivel mesélte...egyből el kapott a nevetés
-Ez nem vicces!szólt rám
-Sajnálom,hogy ennyi kellemetlenséget okoznak!váltottam komolyra a szór
-Ugyan,nem a te hibád,hogy nem tudnak viselkedni.ült le mellém
-Hidd el normális körülmények között aranyosak!feküdtem hanyatt
-Jobban örülnék annak,ha olyanok lennének mint te!mondta halkan
-Ezt,hogy érted?kérdeztem vissza
-Te nem mászol ránk,nem nyavalyogsz,nem játszod meg magad,és amit mondtak rólad a barátnőid egyáltalán nem igaz,már a bújócskánál el szólták magukat,hogy "nehogy megint marhaságot találj ki"változtatta el a hangját
-Értem.ennyi volt a válaszom,meg lepődtem,hogy így beszélget velem.nem ezt várná tőle az ember...
-Ami a tegnapi bújócskát illeti,bocsi hogy nem játszottunk csak a barátnőid..
-Semmi gond.legyintettem
-Kérdezhetek valamit?feküdt mellém
-Persze!
-Van még abból a szeszből amiből a bújócska előtt ittál?kérdezte sunyin
-TE voltál az!eszméltem fel
- Lebuktam!kuncogott
-Te csináltál szendvicseket is?fordultam felé -És te vittél fel a szobámba?
-Igen és igen!fordította arcát felém.Mind ketten meg dermedtünk,úgy akár a levegő körülöttünk.Fel eszméltem és fel ültem.
-K-Köszönöm!álltam fel
-Nem kell köszönni!ült fel~
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése